Elõtte voltak „kezemben” eszközök, de mondták, hogy jók ugyan ezek, de korlátok.
Aztán jött egy pillant, és eltûnt minden, mit hittem, hogy van nekem, és vagyok általuk.
Igen hittem, mert csak mások tanították meg nekem többé-kevésbé lelkesen, ( tudásom nem belülrõl, önmagamból fakadt).
Igyekeztem átvenni és megvenni a módszereket, de igazából az enyém sohasem lettek,
mint nyitott ujjak közül a homok, kiperegtek.
Láttam, hogy mások markában megmarad a kapott homok, és boldogok.
Nem értettem, hogy én miért nem ilyen vagyok?!
Most kezdem felismerni, másra szánt a sors engem: TUDÁSRA és nem hitre születtem.
A TUDÁS fakadhat belülrõl, és adhatja külsõ tapasztalat.
Mikor a bensõ énem dominál, TUDOM, hogy én vagyok a TUDÁS.
A tudást nem lehet megkapni, habár nyitott könyv a világ,
TUDÁSHOZ, saját életem megélése által jutok.
VALAKI mondta:”élj, mert csak az élet igaz” – IGAZ.
Már csak azt kell, mégis elhinnem, hogy merjek élni, mert én is az ÉLET része vagyok.
Még most itt tartok.
2005.12.28.
Imre Mária