Hónap: 2007 november

A depresszió mélységeibõl a fényre

depresszióNehezen viseled a tél közeledtét, a nappalok rövidülését? Úgy érzed, hogy nincs energiád elõre mozdítani az életed, megoldani a problémáidat? Nem érdekel semmi és legszívesebben kerülnéd az embereket? A mindennapi feladatok elvégzése is komoly erõfeszítést igényel?

A depresszió fõbb tünetei

Lelkesedés hiánya: jelenlegi élethelyzetében a depresszív állapotban lévõ egyén a problémáira fókuszál és mivel a megoldásokat nem látja tisztán, ezért az egész életét szenvedésként éli meg.  
Negatív önértékelés: mivel a depressziós ember magát alkalmatlannak tartja az életben felmerülõ problémák megoldására, úgy érzi, hogy alkalmatlansága nemcsak arra a probléma megoldására érvényes, hanem mindenkinél gyengébbnek, elõnytelenebb külsejûnek, szerencsétlenebbnek érzi magát.
Kommunikáció hiánya: a depressziós ember önmagát kirekeszti a társaságból. Úgy érzi, senkit nem érdekel az õ problémája, õ nem tud semmilyen sikerélményrõl beszámolni, ezért már a közösség számára mellõzhetõnek érzi magát.
Célok, motivációk hiánya: a lehangoltság miatt nem néz elõre és a jövõ egy megfoghatatlan, rosszabb esetben baljóslatú idõszakként lebeg a depressziós egyén szeme elõtt.

Mi lehet az ok?

A depresszív állapot kineziológiai oldásai gyakran vezettek vissza magzati idõszakra. Számos alkalommal kiderült, hogy a születés elõtt az anyának volt egy vetélése és a terhesség aggodalomban telt.
Gyermekkori okoknál a szülõk rideg bánásmódja, a túlzott elvárások, a szeretet hiánya a leggyakoribb. A szülõk szenvedélybetegsége (alkoholizmus), illetve a szülõ depressziója is megjelent sok esetben depresszió okaként.
Jelenben a magány, kritikus élethelyzet és a túlzott stressz állapota is okozhat depresszív tüneteket.

Mi lehet a megoldás?

fényBarátságos környezet: mivel a téli hónapokban többet tartózkodunk a lakásban, nagyon fontos, hogy az otthonunk barátságos, nyugalmat sugárzó, békés atmoszférájú legyen. Lakásunkat néhány növénnyel, számunkra kedves emléket idézõ képpel, tárggyal, egy kis díszítéssel igazán otthonossá tudjuk varázsolni.
Relaxáció: naponta pár percet szánjunk magunkra, és hunyjuk be a szemünket, vegyünk mély levegõt és próbáljunk ellazult állapotba kerülni. Ilyenkor kicsit messzebbrõl látjuk  a problémáinkat és jobban felismerhetjük a lehetséges megoldásokat.
Célok megjelölése: fontos, hogy a kötelességeink mellett saját vágyainkra is fókuszáljunk s próbáljunk tenni a megvalósításukért.  A legcélravezetõbb, ha készítünk magunknak egy listát, hogy miket szeretnénk elérni bizonyos idõszakokon belül. Így már rögtön kirajzolódik az utunk.
Kommunikáció: mindenképpen beszéljünk érzéseinkrõl, kétségeinkrõl, félelmeinkrõl. Ha nincs lehetõség szakemberhez fordulni, vagy személyes beszélgetéseket kezdeményezni, akkor kihasználva a virtuális csatornát, hasznos lehet, közös beszélgetéseket (fórumokat) létrehozni hasonló élethelyzetben lévõ emberekkel. A tapasztalatcsere mellett oldódik a magányérzésünk is.
Tudatos örömkeresés: keressük a nap ajándékait! A problémáinkat félretéve, próbáljunk újra részt venni az életünkben és ragadjunk meg minden számunkra kedves pillanatot. Fontos, hogy áramoltassuk is a szeretetet, tehát minden nap szerezzünk örömet másoknak: akár egy email egy régi barátnak, akár párunk kedvenc ételének elkészítése, játék a gyermekünkkel- növeli az egység érzését és láthatjuk, hogy szükség van ránk.
Pozitív önértékelés: az irreális negatív bírálatok helyett, szemléld magad szeretettel. Vedd észre a sikereidet, fókuszálj az erõsségeidre! Légy önmagad, hiszen minden játszmával,    amivel másnak akarsz látszani nagyon sok energiát veszítesz!
Légzõgyakorlatok, testmozgás: A tudatos légzéssel javíthatunk hangulatunkon. Hasznos lenne naponta néhány jógalégzés, vagy beiratkozni egy chikung tanfolyamra. Amennyiben a mozgalmasabb sportokat kedveled, keress számodra nem túl nagy erõfeszítést követelõ mozgásformát.
Tudatosítsuk magunkban új választásunkat: napjában többször is emlékezzünk az elhatározásunkra:

A MAI NAPTÓL AZ ÖRÖMTELI ÉLETET VÁLASZTOM

szerzõ: Gy. Márkus Flóra  

Érted haragszom, nem ellened! (József Attila)

can you buy cialis at walmart buy cialis canada – millpharmacy.com cheap cialis here

A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.” (John Rosemond gyermekpszichológus)

– Kamaszaink idõnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint mi, felnõttek. Nem akadályozhatjuk meg Õket abban, hogy rossz döntést hozzanak. („Nem veheted el senkitõl a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni!”) Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülõként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy az elvárás a szülõtõl, vagy önmagától volt irreális?
– Sajnos van szülõ, aki olyan „tevékenységet” erõltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. Hagyjuk Õket választani! Lehessen saját érdeklõdésük, tanulhassanak olyasmit, amit Õk akarnak, amit Õk maguk választanak. Nem kényszeríthetjük arra Õket, hogy a mi vágyainkat, álmainkat valósítsák meg. Így valóságos csõdtömeggé válhatnak. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítõ. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!
– Az etikai normák, amikre kiskorukban tanítjuk fiainkat – lányainkat, kamaszként átléphetõ határoknak tekinthetik. Ez bizony sokszor nagyon mélyen érintheti a családokat. Idõnként tudatosan „lázadásból” teszik, máskor pedig azért, mert saját „erkölcsi” rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tõlük. Itt valósíthatjuk meg azt, hogy: helytelenre, helyesen reagálunk! Lehetõséget kell kapniuk az újrakezdésre, a „tiszta lapra”. Szülõként tudnunk kell megbocsátanunk. Persze ez általában nagyon nehéz, de ne felejtsük el, annál rosszabbat nem tehetünk az életben, mint hogy lemondunk valakirõl.
– Nem minden rajtunk, szülõkön múlik, tehát nem kell a „– Mit rontottam el?” mondaton töprengeni. Nem állhatunk egésznap gyermekünk feje felett, nem foghatjuk a kezét. Az általuk elkövetett hibákért nekik kell a felelõsséget vállalniuk, ha magunkat hibáztatjuk, átvesszük tõlük a felelõsséget. (Általában azok a szülõk hibáztatják magukat, akik rájöttek, hogy a nevelés során súlyos hibákat követtek el.)
– Gyermekeinknek nincs szükségük kioktatásra, bízhatunk abban, hogy önmaguktól is le tudják vonni a tanulságot és elég büntetés nekik maga az esemény, a következmény. Ne oldjuk meg helyettük a problémát. Nem mentesíthetjük Õket a tetteik következményeitõl, hiszen ha nem tapasztalják meg azokat, nem tudják levonni a tanulságot.
– Fontos a feltétel nélküli szeretet! Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek. Biztosítsuk Õket szeretetünkrõl, ezáltal támogatjuk Õket, így erõt meríthetnek ahhoz, hogy meg tudják oldani problémáikat, helyre tudják hozni hibáikat. Hallgassuk meg Õket együttérzéssel, odafigyeléssel és nyújtsunk nekik támogatást. Nyújtsunk nekik segítséget ahhoz, hogy mérlegelve végig tudják gondolni a helyzetet. Több alternatívát kínálva, együtt végiggondolva a lehetséges következményeket, segíthetünk nekik, hogy hatékonyabban megtanuljanak felelõsségteljes döntést hozni.

Aranyosi Éva
kineziológus
Rendelõ: KATI-VITAL Egészségszalon
1042 Budapest, József Attila utca 32-34.
Bejelentkezés: 06 30 637 2022

E-mail: kineziologia@invitel.hu

A HIPERAKTIVITÁSRÓL

hyperaktivA hiperaktivitást az orvosi nómenklatúrában Attention Deficit Hyperaktivity Disorder (ADHD)-nek nevezik, melynek magyar fordítása a figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség.
 
Mit is takar  ez a kifejezés valójában?
Dr Stanley Greenspan szerint a hiperaktivitás a modern, hektikus társadalomhoz való alkalmazkodás reakciója.
Reichenberg és Ullmann szerint ADHD-nak    a társadalom hajszolt tempója az oka. Olyan mértékû ingeráradatot kapunk, hogy testi és lelki kapacitásunkat meghaladja ezeknek a felvétele. Tehát: a figyelemhiány a szervezet és a tudat utalása arra, hogy kapacitása véges, többet már nem képes befogadni!
Peter Schlotke pszichológus szerint az ADHD tipikus kórtünet, ugyanis olyan világban élünk, amely túlpörög, túlhajszol és ADHD-s felnõtteket és gyermekeket produkál. A gyermekeknek túl kevés idejük van gyermeknek lenni, túl magasak a követelmények, túlhajszoljuk õket, kibillentjük õket a saját tempójukból. Az idegrendszerük viszont nem nõtt fel a kor követelményeihez. Olyan elvárásaink vannak velük szemben, amik nekünk sem jók, ami minket is kiborít, ami ellen mi is harcolunk.

A hiperaktív gyermekre általában ugyanazok a dolgok jellemzõek, mint egy rendkívül tehetséges gyermekre:
keveset alszanak, átlagon felüli szókinccsel rendelkeznek, túl jó az emlékezetük, kérdéseik korukat meghaladják, túlfejlett az igazságérzetük, környezetüktõl túlzott precizitást várnak el, viccesek, sokoldalú érdeklõdésûek, impulzívak, megnyerõek, intelligensek, kreatívak, szórakoztatóak,  spontánok, életrevalóak, vidámak,  ha érdekli õket: szorgalmasak, mûvészi tehetségek, érzékenyek.

De mindezt egészséges személyiséggel /érzelmi intelligenciával/ bár nehezen, de toleráljuk, hiszen az általunk „rossznak” gondolt tulajdonságaikat kompenzálják a számunkra „jó” tulajdonságokkal. (Megjegyzem, nincs jó vagy rossz tulajdonság, csak TULAJDONSÁG van, s azt az én egyéni hozzáállásom minõsíti! De ez már megint egy újabb témakört vet fel!)

Sérült személyiséggel /alacsony érzelmi intelligenciával/ az ADHD-s felnõttek és gyermekek nem hajlandóak elfogadni tetteik következményeit, belátni tanulságait és vállalni értük a felelõsséget. A problémáikat másba vetítik ki.

Mik az ADHD-s gyermekek tünetei?
Izgatottak, nyugtalanok, felpörgetettek, türelmetlenek, folyton abbahagyják amit elkezdtek, nincs kitartásuk, elmulasztják a lényeget, mindenbe belekeverednek, túl magas fordulatszámon járnak, képtelenek önmaguk irányítására, felelõtlenül és impulzívan reagálnak, gondolataik máshol járnak, esetleg álmodozóak, saját világukban élnek, kényszeresek, zárkózottak, barátságokat képtelenek kötni, nagy- és finommotorikájukban jelentõs mozgástöbblet van, (=rendbontás, csúnya írás) ellenállnak a kontrollnak és irányításnak, minden engedelmességnek, makacsok, dacosak, agresszívek, szeszélyesek, hazudoznak, lopnak, lázadnak, mindig a jelen pillanat igényeinek van kiszolgáltatva, az újat, az izgalmasat keresik, képtelenek az alkalmazkodásra, erõszakosak, zavaróak, idegölõek, szélsõségesen egocentrikusak, nagy a feltûnési vágyuk, csak azt csinálják, ami érdekli õket, (fõleg lármás, veszélyes dolgok) iskolai érdemjegyeik ritkán tükrözik valódi képességeiket, mindig elégetik az összes energiájukat, anyagcseréjük felgyorsul.

Ezek a világban eluralkodó mindenáron feltûnni vágyás tendenciái. Ma kizárólagosan csak a gyõztes számít. A hiperaktív gyermekek  saját életünk fonákságainak karikatúrái. (rugalmasság = mozgékonyság. Mi nem akarunk-e azonnal mindent? Ez nem az „itt és most” ijesztõ karikatúrája? Nem vágyunk mindig valami újra, izgalmasra?)
Ahelyett, hogy gyûlölnénk az ilyen gyermekeket, tükörként kellene használnunk õket és saját életünkben kellene ellenállnunk ezeknek a tendenciáknak. Hiszen:
mi magunk sem gondolunk végig dolgokat, agresszívan viselkedünk,
kitérünk a kihívások elõl, nem tartjuk be a szabályokat, egocentrikusak vagyunk, s közben nem szentelünk elég figyelmet magunkra és másokra.

Az ADHD-s gyermekek PROBLÉMAKÖRE:
Megtagadják a problémás társadalmat, nem akarják, hogy felhasználják õket, s így használhatatlanná válnak.

Nem az a kérdés, hogy kit kiáltsunk ki vétkesnek, hanem az, hogy esélyt adjunk a megértésre, a beteggé tevõ mintán történõ felülemelkedésre. A cél az, hogy a zavar lényegét értsük meg, hogy az abban lekötött energiákat konstruktív irányba tereljük.
Megértéssel, szeretettel, toleranciával, türelemmel, harmonikusan közelítve a gyermekek átveszik ezt  a mintát, s ha még eszközt is adunk a kezükbe /SPORT igen fontos szerepe/  energiájuk kiegyenlítéséhez, akkor egy „gyõztes-gyõztes” játszma szereplõi lehetünk.