Hosszú évek óta tartó problémával fordultam a kineziológia módszeréhez: ha sok ember elõtt kellett beszélnem (kb. 6-7 ember már soknak számított), remegett, illetve elcsuklott a hangom, és elpirultam. Egyetemi szemináriumokon is csak akkor mondtam el a véleményemet egy-egy témáról, ha felszólítottak, de ez mindig kellemetlen élmény volt. Az új munkahelyemen értekezletek alkalmával rendszeresen kellett fordítanom 10-20 ember elõtt,- akikkel mind jó viszonyban vagyok, és akiket kedvelek- ilyenkor enni sem tudtam elõtte, és többször rámjött a sírás.
Egy kétnapos értekezlet elõtt 2 alkalommal vettem részt kineziológiai oldáson. Az elsõ alkalom után már tudtam enni értekezlet elõtt, a második alkalom után a kétnapos értekezleten és az azt követõ karácsonyi céges vacsorán gyomorgörcs és hangremegés nélkül tudtam beszélni a többiek elõtt, és annyira felszabadultam, hogy még egy karaoke számot is énekeltem.
A félelmet egy múltban rögzült érzelem okozta, a kisebbségi érzés, ami általános iskolában alakult ki nálam, amikor faluról a fõvárosba költöztünk, és az osztálytársaim azt éreztették velem, hogy nem érek annyit, mint õk, lenéztek. Ugyanez az érzés kerített hatalmába az értekezleten is a vezetõk, a “nagy emberek” elõtt. Mostanra sikerült megértenem, hogy egyenrangú vagyok velük, és elfogadom magamban azt is, ha hibázok.
(Nóra)
Közzétette: Bencsik Éva kineziológus