Ha feltenném a kérdést: „Melyik a legfontosabb kapcsolatod?”, valószín?leg ilyen válaszokat kapnék, hogy: Az anyámmal. Az apámmal. A testvéremmel. A párommal. A gyermekemmel. A nagyanyámmal. A nagyapámmal. A legjobb barátommal. Istennel. És még ki tudja kivel…
A legfontosabb kapcsolat
Azt valószínűleg senkitől, vagy csak nagyon kevesektől kapnám válaszul, hogy: Önmagammal. Pedig valójában ez a legfontosabb kapcsolat. Még az Istennel való Igaz Kapcsolatnak is ez az alapja. Az Önmagammal való kapcsolat alatt nem az önimádatot, önzést értem, mert az megint csak nem az önmagammal való valódi kapcsolat. Az Önmagammal Való Kapcsolat azt jelenti, hogy: Egy Vagyok Valódi Önmagammal, Lelkemmel, Isteni Énemmel. Ezért ez az alapja az Istennel való Igaz Kapcsolatnak is. Csak Isteni Énemen keresztül találhatom meg a tiszta kapcsolatot Istennel – és mindenki mással is csak így találhatom meg azt a Valódi Kapcsolatot, amiért Lelkünk erre a földi életre közös utat választott. Ha mind a két fél (vagy közösség esetén annak minden tagja) kapcsolatban van Valódi Önmagával, akkor lesz kettejük (vagy mindannyiuk) kapcsolata is Isteni Kapcsolat, mind formáját, mind célját tekintve. Isteni Kapcsolat = az Isteni Terv szerinti kapcsolat = a kapcsolatban résztvevő Lelkek Terve szerinti kapcsolat. Vagyis nem az ego tervei, illúziói, félelmei, érdekei szerinti kapcsolat. Az Isteni Tervnek megfelelő kapcsolat pedig csak akkor mutatkozhat meg számunkra, ha őrizzük a kapcsolatot saját Isteni Valónkkal. A Lélek Terve csak ezen a módon tudatosulhat bennünk, azt az ego, az elme eszközeivel nem érthetjük meg, nem láthatjuk meg, és nem is valósíthatjuk meg.
Az Egység hiánya a kétség
Az Egység Önmagunkkal teremtheti meg egyedül az alapot arra, hogy Egységbe kerüljünk Lelkünk Útjával és bárki mással, aki ennek az Útnak résztvevője akármilyen formában is, és akármekkora szakaszra is. Az Önmagunkkal való Egység hiányában ugyanis megjelenik a kétség: önmagunkkal, életünkkel, kapcsolatainkkal, utunkkal, döntéseinkkel kapcsolatban. Ha nem bízunk önmagunkban, akkor nem bízunk másban sem, és legfőképpen az Életben sem. Ezáltal pedig felborul az Egyensúly bennünk, az életünkben és a kapcsolatainkban is, hiszen ha bennünk nincs Egyensúly, Egység, akkor ezt rendezzük magunk köré is, és ez fog megnyilvánulni az életünkben is.
Mitől lesz életünk Egyensúlyban?
Életünk csak abban az esetben lehet Egyensúlyban, ha kapcsolatban vagyunk Önmagunkkal, Isteni Énünkkel, és ezáltal Istennel. Ez az egyetlen olyan kapcsolat, ami mindig ott van, amit soha nem veszíthetünk el, csak mi magunk „kapcsolódhatunk le” róla azáltal, ha a mindennapok történéseiben elveszítjük tudatosságunkat, és ezáltal az irányítást átadjuk egónknak. Amikor a félelmeink, az illúzióink (bár a félelem is az), egónk elképzelései vezetnek, biztosan nem vagyunk Egységben Önmagunkkal. Az Önmagunkkal való Egység adja annak bizonyosságát is, hogy Lelkünk céljának megfelelően haladunk, még akkor is, ha a külső körülmények látszólag mást mutatnak. (Értem ez alatt azt, amikor elképzeljük, hogy mi a célunkhoz vezető út – ez az ego terve – , és az események mégsem úgy zajlanak, akkor bekapcsol a kétség, hogy elérhetjük-e azt. Pedig ilyenkor nem az a kérdés, hogy elérhetjük-e, hanem az, hogy hagyjuk-e kibontakozni a Célhoz vezető, Lelkünk által megtervezett utat. Csak azért látjuk úgy, hogy nem a cél felé megyünk, mert az ego elvárásai szerint más lenne az út és a megvalósulás időzítése. Ez is egy illúzió… Ha kilépünk ebből az illúzióból, és újra kapcsolatba kerülünk Önmagunkkal, akkor miénk lesz a bizonyosság, hogy bár nem látjuk, merre megy az út, de az a Célunkhoz vezet.) Amire erős vágyat érzünk, az biztosan a Lelkünk célja, csak nem biztos, hogy azon a módon és időzítéssel valósul meg, ahogy azt egónk elképzeli, megtervezi. Ha mégis ez utóbbit követjük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tévúton járunk. Ilyenkor csalódást okozó helyzetekkel, akadályokkal, kellemetlen tapasztalásokkal próbál terelni az Élet, hogy újra visszataláljunk Lelkünk Útjára.
A Lélek útja – kényszer vagy áldás?
Néha az is baj lehet, hogy a Lélek Útját kényszerként éljük meg, mert egónk úgy gondolja, hogy jobb utat dolgozott ki a célok megvalósulásának. Pedig a Lélek Útja mindig a lehető legjobbat akarja adni nekünk, mert ez az az Út, amelyen olyan tapasztalásokkal találkozhatunk, amelyek kiteljesedésünket szolgálják. A Lélek Útján keresztül az Élet mindig adni akar nekünk valamit, ez az út fontos kincseket rejt számunkra, amelyek által belsőleg gazdagodhatunk, és minden egyes, ezen az Úton megtett lépéssel egyre közelebb kerülünk Valódi Önmagunkhoz. Ez az út sosem ellenünk van, hanem mindig értünk. Lehet, hogy ez az Út nem olyan egyszerű, egyenes és könnyű, mint amit az ego kitervelt nekünk, és esetleg nem olyan tapasztalásokat hoz, amiket mi elképzeltünk, de sokkal több ajándékot rejteget számunkra. Ez az az Út, amelyen személyiségünk csiszolódik, hogy Lelkünk Gyémántja felragyoghasson bennünk, és ajándékká válhasson saját magunk, a körülöttünk lévők és az egész világ javára. És ez az, ami az Élet legnagyobb ajándéka számunkra.
A bizonyosság kulcsa
Az Önmagunkkal való kapcsolat adja a kiteljesedés lehetőségét saját magunk vonatkozásában, ettől lehet kiteljesedett az életünk, és ekkor lehetnek kiteljesedettek a kapcsolataink is. Ekkor nincsenek bennünk kétségek az Utunkat és döntéseinket illetően, és afelől sem, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell (térben, időben, fejlődési szakaszban), és pontosan az történik az életünkben, aminek történnie kell. Annál nagyobb stabilitást, biztonságot pedig semmi sem adhat az Életben, mint annak bizonyossága és tudatossága, hogy az „Utamon vagyok!”. Ez a lámpás a kezünkben akkor is, amikor nem látjuk, merre vezet az út, de tudjuk, hogy menni kell rajta. És ez adja annak bizonyosságát is, hogy a világunk úgy kerek, úgy teljes, ahogy éppen van. Minden, aminek helye van az adott pillanatban az Életünkben, az ott van benne, semmi sem hiányzik belőle, és nincs benne semmi olyasmi, aminek ne lenne éppen helye benne. (Mert az ego szemüvegén keresztül láthatjuk úgy is, hogy hiányzik belőle valami, és úgy is, hogy valaminek nem kellene benne lennie. Pedig pont az van mindig benne, ami adott fejlődési szakaszunknak megfelelően benne kell, hogy legyen.) Ami még nincs ott, annak még nem jött el az ideje, hogy ott legyen. Ami pedig benne van, az nélkülözhetetlen az aktuális tapasztalásunkhoz, amire szükségünk van fejlődési útvonalunkon. Megpróbálhatunk megszabadulni tőle, de az Élet újra visszahozza, ha tapasztalni valónk van vele. Világunk mindig kerek és egész, csak akkor láthatjuk másként, ha nem vagyunk Egységben Önmagunkkal, és ezáltal az Isteni Tervvel.
Világunk mindig kerek
Ha a fókuszunkat kívülről belülre helyezzük, akkor tudunk kapcsolatba kerülni Önmagunkkal, ami az Egyensúly forrása. Ez adja a belső Erőt, sziklaszilárd biztonságot, még ha körülöttünk fel is fordult minden. Ezen felül így tudunk kapcsolatba kerülni/kapcsolatban maradni Belső Vezetőnkkel, aki megmutatja nekünk, hogy mi a helyes viszonyulás, cselekvés, netán nem cselekvés az adott helyzetben. A világunk önmagában állva is mindig kerek, teljes és egész, mert ha nem így lenne, akkor Isten hozzáadná mindazokat (dolgokat, embereket), amelyektől azzá válna.
ISTEN = TELJESSÉG
TE = ISTEN (bennünk van, Egyek vagyunk Vele)
Ebből következően TE és az ÉLETED = TELJESSÉG – minden pillanatban és helyzetben. Semmiben sem lehet hiányod, vagy többleted (pl. kellemetlen tapasztalatok), csak ha ennek illúziójába merülsz. Ráadásul a kellemetlen tapasztalat sem probléma valójában, hanem tanítás, fejlődési útvonal – ha meglátjuk benne, hogy mire tanít. Minden dolog, helyzet, ember, tapasztalás ami/aki megnyilvánul éppen az életedben, annak ott a helye, és az Isteni Terv megvalósulását szolgálja.
Ami most nincs benne, de a vágyainkban erősen ott él, az része az Isteni Tervnek, csak még nem jött el a megvalósulás ideje, és ahhoz is Isteni Énünk fog elvezetni a számunkra legmegfelelőbb Úton. Ez az Út adja a személyesen nekünk szükséges tapasztalásokat, hogy az Út Ajándékait learathassuk, és hogy meg is érjünk a befogadásukra. Azonban vannak Ajándékok, amelyeket csak akkor adhat át az Élet, ha vállaljuk, hogy elindulunk Önmagunk felé, Önmagunkért. Az Élet célja ugyanis az, hogy Önmagunkra találjunk, és abban kiteljesedjünk (de természetesen nem az ego fogalmai szerint). Életünk eseményei is efelé terelnek bennünket, de minden helyzetben miénk a választás, hogy vállaljuk-e ezt az utat, és mi magunk is törekszünk-e arra, hogy letegyünk mindent, ami nem mi vagyunk, ami nem hozzánk tartozik, amelyek nem szolgálják Valódi Énünk megnyilvánulását és Valódi Életünket. Ezek lehetnek: személyiségjegyek, gondolati minták, látásmód, hitrendszerek, fixa ideák, illúziók, szokások, énkép, életmód, komfortzóna, szerepek, élethelyzet, kapcsolat, munka, stb.
Húsvét segítő energiái
Húsvét misztériumának energiái segítségünkre lehetnek ebben a folyamatban, ha összekapcsolódunk velük. Szimbolikusan: „keresztre feszíthetjük” mindazt, ami nem része Valódi Énünknek, aminek lejárt már az ideje az életünkben, ami nem tartozik hozzánk, csak megszokásból, félelemből, téves meggyőződésből, kényelemből, vagy bármi más okból még nem engedtük el őket. Ha vállaljuk ezt a lépést, akkor a mi életünkben is megtörténhet a Feltámadás – életre kelhet mindaz, ami vagyunk, és ami ténylegesen hozzánk tartozik. A Feltámadás révén felszabadul valódi Isteni Énünk, és felszabadul az az Isteni Terv, az az Út, amit Lelkünk választott. Életre kelhet Isteni Énünk, és elindulhatunk az általa megtervezett Isteni Úton.
Húsvét szimbólumait, és szertartásait is segítségül hívhatjuk ebben a folyamatban:
- A nők a locsolás által megtisztulhatnak mindattól, ami nem tartozik Valódi Énjükhöz (mielőtt a férfiak vödröt ragadnának… a szimbolikus, kölnivel történő locsolás is teljesen megfelelő J). A férfiak pedig a locsolásért kapott tojás – mint az újjászületés szimbóluma – energiáját hívhatják meg életükbe, hogy támogassák magukban Valódi Énjük feltámadását.
- Magának a keresztnek, mint szimbólumnak az energiáját is segítségül hívhatjuk, ráadásul többféle módon is. Az egyenlő szárú kereszt egyik szimbolikus jelentése: a válaszút. Választhatunk, hogy elindulunk Önmagunk felé, vagy sem. Húsvét energiáinak magunkba hívásával arra is ráláthatunk, hogy az Önmagunk felé vezető úton mi az a régi, mi az az idejétmúlt, amit el kell engednünk, mert már megszolgálta azt a tapasztalást, amiért része volt az életünknek, és már csak visszahúz bennünket, akadályoz egy másfajta tapasztalásban, és mi az az új, aminek helyet kell adnunk az életünkben, hogy egy magasabb tapasztalási síkra léphessünk. Mi az az új út, amin ennek érdekében el kell indulnunk. És ahogy a válaszút jól kifejezi, valóban választani kell: nincs köztes megoldás, az új csak akkor érkezhet meg életünkbe, ha a régit teljesen magunk mögött hagyjuk.
Az egyenlő szárú kereszt másik szimbolikus jelentése: „Amint fent, úgy lent – amint bent, úgy kint.” Vagyis, ha követjük Isteni Énünk Tervét, azt éljük („Amint fent, úgy lent”), akkor fog körülöttünk is az megnyilvánulni, ami ennek a tervnek a része („Amint bent, úgy kint.”). És ekkor tudjuk meghívni életünkbe a kereszt középpontjának stabilitását, amely révén Egyensúly lesz bennünk és körülöttünk, vagyis az Életünkben. Ez a középpontiság adja a kapcsolatot Valódi Önmagunkkal, és ez a középpont mindig ott van a szívünkben (kitárt karokkal mi magunk is egy keresztet formálunk). Ha ebből a középpontból éljük az életünket, akkor mindig kapcsolatban leszünk Önmagunkkal, és ez helyezheti minden más kapcsolatunkat is isteni alapokra, beleértve az Élettel való kapcsolatunkat is. Valamint ebből a középpontból élve valósíthatjuk meg a Lelkünk által választott Isteni Utunkat. Ebből kifolyólag a fentebb említett válaszúti döntésnek is a szívünkből kell megszületnie. (A fejben született döntés a elme, az ego döntése. A szívben született döntés a Lélek választása.)
Húsvét misztériuma – az Élet Ajándéka
Ezért a legfontosabb az Önmagunkkal való kapcsolat. Ez hozhatja el a teljesség érzését önmagunkkal, másokkal, és az életünkkel kapcsolatban. Ez biztosíthat Harmóniát, Egységet önmagunkon belül, és önmagunkon kívül. Ez az Unio Mystica: Isten és a Lélek közvetlen egyesülése. Hiszen a lélek nem más, mint az isteni lényeg kiáradása, az eredendő isteni léttel azonos minőség. Ez az, amivel kapcsolatba kerülhetünk azáltal, ha kapcsolatba kerülünk Önmagunkkal. És ez az, amelyet Húsvét Feltámadás Misztériumának energiájával most meghívhatunk az életünkbe (meditációval, imával, stb. – ki-ki a maga módján, a saját hite szerint). Ehhez azonban le kell vetnünk magunkról mindent, ami nem isteni, vagyis ami nem része Önmagunknak, Életünknek… Az Élet Ajándékaiért megéri otthagyni a „keresztfán”…
Áldott, megtisztulást, újjászületést hozó, és Önmagukra találó Húsvétot kívánok!
Tuboly Beatrix
