Ismét eltelt egy év, és elérkezett a Szeretet Ünnepe, a Karácsony. Ilyenkor mindannyian valamilyen ajándékot adunk azoknak, akik fontosak, kedvesek számunkra. Ebben az évben én az alábbi írásomat szeretném átadni, mint szellemi ajándékot, bízva abban, hogy nem csak most az ünnep alkalmával ad valamit, hanem a hétköznapokban is hasznos segítőtárs lehet a benne megfogalmazott gondolatok által.
Mindahányan vagyunk a Földön, boldogok szeretnénk lenni, de hajlamosak vagyunk a boldogságunkat külső tényezőkhöz kötni, és ez által függővé tenni azt életünk eseményeitől. A boldogság forrásának általában anyagi dolgokat, az életünkben jelenlévő, számunkra fontos személyeket gondoljuk, valamint úgy hisszük, hogy a boldogság akkor lehet csak a részünk, ha életünk úgy alakul, ahogy szeretnénk. Pedig a boldogság forrása sosem rajtunk kívül, hanem bennünk van, ugyanis a boldogság nem valaminek a birtoklásából, vagy valakinek az életünkben való jelenlétéből fakad, hanem az egy belső létállapot. Ha külső dolgoktól, körülményektől tesszük függővé a boldogságunkat, akkor azt bármely pillanatban elveszíthetjük, ha ezek a külső tényezők megváltoznak, eltűnnek az életünkből. Csak mi tehetjük boldoggá saját magunkat, azáltal ahogy belül viszonyulunk önmagunkhoz, másokhoz, az életünkhöz, és általában az élethez.
A boldogság forrása az, ha Harmóniában tudunk lenni az Élettel, és bízni abban a Magasabb Bölcsességben és Szeretet Energiában, amely a Földi Létet működteti. Ennek a Harmóniának a kulcsai pedig nem más, mint: a Tudatosság, az Elfogadás, az Elengedés, az Önismeret, az Önszeretet, a Türelem, a Hit, a Belső Béke és a Hála. Ezeket az Energiákat szeretném én most egy-egy szimbolikus karácsonyi gömb formájában átadni olvasóimnak Karácsonyra és az Új Esztendőre. S mivel a Szeretet színe a piros, a Belső Kincseké pedig az arany, így a Szeretet Ünnepére csodaszép piros színben pompázó, arany díszítésű gömböket küldök olvasóimnak. Nézzük sorjában, mit rejtenek az egyes gömbök:
A TUDATOSSÁG gömbje: A Tudatosság azt jelenti, hogy mintegy kívülálló szemlélőként tekintünk önmagunkra, másokra, egy helyzetre, az életünkre. Ez az állapot segíthet, hogy a hangulatunk ne külső eseményektől függjön, és így érzelmeink (akár pozitív, akár negatív) egyre kevésbé tudjanak kibillenteni bennünket egyensúlyunkból. A Tudatosság segít, ne csak a pozitív, hanem a negatív eseményeket is elfogadással tudjuk kezelni. Másrészt abban is támogathat minket, hogy az emberi játszmákra is rálássunk, és így minél inkább elkerülhessük, hogy mi magunk essünk bele egy-egy ilyen játszmába vagy, hogy elszenvedői legyünk mások játszmáinak. A játszmákra az egónak van csak szüksége, a Tudatosság Bölcsebbik Énünk létállapota. Az elme méricskél, minden helyzetet minősít. A Tudatosság semleges viszonyulás emberekhez, helyzetekhez, amely segít, hogy megláthassuk, hogy miért rendezte körénk azokat az élet, mit akar tanítani rajtuk keresztül, és mi felé akar terelni általuk. A Tudatosság segíthet, hogy a negatív helyzetekben sem ellenséget lássunk, hanem csak egy tapasztalást, ami fejleszteni akar. Azok valójában mindig olyan kihívások, amelyek fejlesztik, az erőnket kihozzák Valódi Önmagunkat és ez által képességeinket.
Az ELFOGADÁS gömbje: A számunkra kedves embereket, kellemes eseményeket, helyzeteket könnyen elfogadjuk, de a problémás helyzetek, számunkra nem szimpatikus emberek elfogadásával már nincs könnyű dolgunk, sőt általában inkább meg akarunk tőlük szabadulni. Sosem véletlen, hogy mi van jelen az életünkben, minden helyzetnek, eseménynek mélységes értelme van. Az a baj, hogy azt gondoljuk, csak a pozitív események, helyzetek azok, amelyek adnak nekünk, a negatívakat pedig úgy éljük meg, hogy azok révén elvesz tőlünk valamit az Élet. Pedig általában azok révén is ad valamit, csak ezt nehezen látjuk meg, amikor benne vagyunk a folyamatban, sokkal inkább utólag látunk rá az Ajándékaira. Ezek az események valamire tanítanak, valamilyen változásra ösztökélnek, ahogy azok az emberek is, akikben valamilyen tulajdonság zavar minket. Amikor nem fogadjuk el, hogy az adott helyzetnek, embernek valamiért helye van az életünkben, akkor megakadályozzuk, hogy megláthassuk, megérthessük azt az üzenetet, amit ezen a helyzeten, emberen keresztül az Élet át akar adni nekünk. Ha ezt az üzenetet megértjük, és a magunk javára fordítjuk, vagyis átadjuk magunkat annak a változásnak, amire sarkall, akkor ennek révén kaphatjuk meg azt az Ajándékot, amit az Élet ezen a helyzeten vagy emberen keresztül küldött nekünk. Minél nagyobb kihívást jelent a helyzet, annál nagyobb az Ajándék is, amit rejt. Fontos az Elfogadás gyakorlása akkor is, amikor az Élet látszólag ellenünk van. Mert ha néha „ellenünk is fordítja a szeleket”, az is mindig értünk van. Úgy tudunk harmóniával lenni a kellemetlen helyzetekkel kapcsolatban is, ha azzal a tudati beállítódással szemléljük azokat, hogy valamit adni akar nekünk. Ha nem fogadjuk el a jelenlétét, harcolunk ellene, akkor egyrészt egy nyerésre esélytelen harcot folytatunk azzal a Magasabb Bölcsességgel, amely nem véletlen rendezte körénk a helyeztet, másrészt megakadályozzuk, hogy a felismerést követő változás révén a helyzet rejtette Ajándék feltárulhasson előttünk, harmadrészt az ellenállással általában még kellemetlenebbé tesszük a helyzetet saját magunk számára, hisz az csak tovább növeli a belső diszharmóniát. A kimenekülés sem lehet megoldás, mert amit meg kell fejlődnünk, az úgyis újra elénk hozza az Élet. Ha ellenállunk a helyzetnek, akkor a helyzet is ellenáll nekünk, ha mi változunk, a helyzet is változik. A változás viszont csak az Elfogadás révén indulhat el. Az Elfogadás azonban sosem egyenlő a beletörődéssel, csak a Valódi Elfogadás az, ami támogatja belső harmóniánk fenntartását.
Az ELENGEDÉS gömbje: Az Életben egyetlen állandó dolog van, a változás. Elménk ezt nehezen viseli, szereti a kiszámítható, megszokott dolgokat, ezért akár „körme szakadtáig” is ragaszkodik a jól bevált helyzetekhez, dolgokhoz, módszerekhez, megoldásokhoz. Ennél csak az nehezebb számunkra, amikor egy szeretett személyt kell elengednünk, akár azért mert távozik az élők sorából, akár azért mert úgy dönt, hogy kilép az életünkből, vagy az Élet hozza úgy valamiért, hogy el kell engednünk egymást. Ha ellenállunk a változásnak, akkor ellenállunk az Élet Természetes Áramlásának és az Élet Rendjének, ezzel pedig megbontjuk az Élet és köztünk fennálló Harmóniát. Ha valaminek lejárt az ideje az életünkben, akkor azt az Élet elveszi, elviszi, és csak magunknak teszünk vele rosszat, ha vissza akarjuk tartani, vagy nem vagyunk hajlandóak belül elengedni. Az Elengedés ráhelyez az Élet Áramára, amely így visz tovább, hogy betölthesse az Elengedés által keletkezett űrt. Ha az Élet elvesz valamit, mindig ad is valamit, de csak akkor tudja átadni, ha elengedtük, amit el kell engednünk.
Az ÖNISMERET gömbje: Csak akkor tudsz Harmóniában lenni Önmagaddal, és ez által az Élettel, ha megismered Valódi Énedet, aki ott rejtőzik az élet tapasztalásai során, és a sérülések révén felvett álarcok, szerepek mögött. A Boldogság kulcsa az, hogy merj az az egyedi és megismételhetetlen lény lenni, aki Valójában Vagy. De ehhez előbb találkoznod kell Önmagaddal, amihez pedig elkerülhetetlen, hogy szembenézz azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek eltakarják Valódi Önmagad. Merj szembenézni magaddal, indulj el befelé, mint egy kincses bányába, és bontsd le azokat a rétegeket, amelyek Igaz Valódat takarják. A Boldog élethez fontos feltárni, hogy ki a Valódi Énem, mi a Feladatom, a Hivatásom, ki a Társam, milyen élet az, ami engem kiteljesít, boldoggá tesz, mert másként hajlamosak vagyunk belemenni a társadalmi normáknak való megfelelésbe, ami pedig elválaszt Önmagunktól, és így a mi saját Egyedi Boldogságunktól. Igaz Valód ragyogása a Boldogság fő forrása.
Az ÖNSZERETET gömbje: Ha nem szereted Önmagad, akkor nem tudod megélni Valódi Önmagad, és nem tudod kibontakoztatni a képességeid, ezáltal pedig megélni a Teljességet, amely nagyon fontos forrása a Boldogságnak. Az Önszeretet hiánya nem más, mint Önmagunk folyamatos megtagadása, ami saját magunkon belül hoz létre diszharmóniát. Akiben pedig diszharmónia van, az az Élettel sem lehet harmóniában. Ezen felül, ha nem szereted Önmagad, akkor a másokkal való kapcsolatod sem lehet harmonikus és őszinte. Aki nem szereti önmagát, az általában mások szeretetétől függ, és így valójában sosem lehet boldog, mert mindig ott lesz a félelem, hogy elveszítheti azt. Aki szereti Önmagát, az tud csak bízni a másik szeretetében is. A Szeretet csak akkor tud szabadon áramlani a életedben, ha benned is szabadon áramlik, ha Önmagadtól sem vonod meg azt. Az Önszeretet alapvető táptalaja a Boldogságnak.
A TÜRELEM gömbje: Mindennek megvan a maga ideje, semmiről sem késhetsz le, és semmit sem siettethetsz. Minden megérkezik és elindul, aminek itt az ideje, aminek pedig nincs még itt az ideje, azt erőszakkal sem hozhatod létre. A türelmetlenség elválaszt az Élet Bölcsességétől és az Isteni Időzítéstől, és csak arra jó, hogy frusztrálttá váljál amiatt, amit siettetni szeretnél. Ezzel pedig máris létrehoztad a diszharmóniát, ami elválaszt a Boldogságtól. Ahogy a rügyből is több hónapon keresztül lesz gyümölcs, úgy életünkben is mindennek megvan a maga érlelődési ideje, ezt pedig nem siettetheted, de harmóniában haladhatsz az érlelődési folyamattal. Ráadásul, ha mások is érintettek abban, amit megvalósítani szeretnél, akkor figyelembe kell venned az ő belső érési folyamataikat. Minden kapcsolat sorsközösség, és ha valami közös dolgunk van, akkor előfordulhat, hogy össze kell várnunk egymást. Valamint még a Teremtőnek is időre van szüksége ahhoz, hogy létrehozzon dolgokat itt a fizikalitásban. Másrészt az Élet maga is egy folyamat, éppen ezért minden, ami az Élet része csak egy folyamatként születhet meg. Az Idő mindig nekünk dolgozik, megteremti bennünk és körülöttünk azokat a feltételeket, amelyek szükségesek vágyaink megvalósulásához. A Boldogság kulcsa, hogy dolgozz együtt az Idővel, de tudd, hogy ez nem mindig cselekvést jelent.
A HIT gömbje: Hit Önmagunkban és a Gondviselésben. Ha nem hiszünk magunkban, akkor a Teremtő sem tudja odaadni nekünk azt, amire vágyunk, vagy amit megérdemlünk, mert csak velünk együtt tudja létrehozni azokat. Társteremtői vagyunk Istennek, a fizikalitásban Ő is csak rajtunk keresztül tud működni. Az Önmagunkban való Hit hiánya alapjaiban vág el a Boldogságtól. Hisz vágyunk valamire, de ha nem hiszünk magunkban, akkor nem fogjuk tudni megvalósítani, ez pedig frusztrálttá tesz. A Gondviselésben való Hit pedig nem más, mint egy Magasabb Bölcsességben, és a Szeretetben való Hit. Hit abban, hogy Isten tudja, ténylegesen mire van szükségünk, mi nekünk a legjobb, és minek milyen módon és időzítéssel kell megvalósulnia az életünkben. A nehezebb életszakaszokban, helyzetekben különösen fontos a Hit, mert Isten mindig velünk van, de az ilyen esetekben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elhagyott bennünket. Pedig Ő sosem hagy el minket, csak mi hagyhatjuk el Őt. Amikor diszharmóniát élünk meg önmagunkban, akkor mindig lekapcsolódunk Istenről, a saját Belső Isteni Énünkről. Ha hinni tudunk a Gondviselésben, akkor rá tudunk helyezkedni az Élet Áramára, és így az könnyedén visz el minket mindenhova, ahova el kell jutnunk, miközben mi átadhatjuk magunkat az utazásnak, amely így a Boldogság forrásává válik. Semmiből sem maradhatunk ki, amiben részt kell vennünk…
A BELSŐ BÉKE gömbje: Ennek előfeltétele az Elfogadás és a Hit. A Belső Béke pedig előfeltétele a Tudatosságnak. Ugyanis a zakatoló, aggódó elme megakadályozza, hogy Tudatosságunkkal tudjuk szemlélni életünk eseményeit. A Tudatosság pedig szintén elengedhetetlen előfeltétele a Boldogságnak, ugyanis annak révén tudunk együttműködni a Teremtővel. Tudatosságunk révén érthetjük meg, hogy ki és mi miért van jelen az életünkben, mire akar tanítani, merre akar terelni rajtuk keresztül a Teremtő. Segítségünkre van abban is, hogy a nehezebb, fájdalmas tapasztalásokat is el tudjuk fogadni, bele merjünk menni, hogy ráláthassunk azok átalakító Ajándékaira. A Tudatosság pedig a megértés által megtámogatja az Elfogadás energiáját. Vagyis habár a Belső Békének előfeltétele az Elfogadás, ugyanúgy igaz, hogy a Belső Béke a Tudatosságon keresztül támogatja az Elfogadást, vagyis így ezek együttese egy önmagát támogató körkörös folyamattá válhat. Ha Belső Békét tudunk megélni, akkor más módon tudunk tekinteni a gondokra, problémákra, azokat olyan tapasztalási útként tudjuk felfogni, ami értünk van, az így élt élet pedig alapot teremt a Boldogsághoz. De résen kell lennünk, hogy nehogy abba az önhazugságba essünk, hogy nekünk nincs probléma az életünkben. A Belső Béke nem abból fakad, hogy azt hazudom magamnak, hogy nincs problémám, vagy hogy ami nem olyan az életemben, ahogy szeretném, akkor az nem probléma, hanem abból, hogy elfogadom az életem Valóságát, ezáltal az életemben jelenlévő nehézségeket, kihívásokat is, Tudatosan szembenézek velük, felvállalom azok létezését, de nem hagyom, hogy kibillentsenek lelki egyensúlyomból, belső harmóniámból. A Boldogság nem problémák nélküli életet jelent, hanem abból fakadhat, ahogy a problémákkal szembenézünk, ahogy azokhoz viszonyulunk. Amit az önhazugság adhat, az nem Belső Béke, hanem a valóság tagadása, amely mindig az egó eszköze. A problémával bátran szembenézve tárulhat fel előttünk a Középpont Igazsága (Felsőbb Énünk Bölcsessége), és ez az, ami a Valódi Belső Békét megteremtheti.
A HÁLA gömbje: Amint elégedetlenség jelenik meg bennünk, azonnal elválasztjuk magunkat a Boldogságtól. A Hála energiája azonban nem csak a Boldogság egyik fontos alapja, hanem olyan Energiákkal tölt fel bennünket, ami támogatja azt, hogy magunkhoz vonzhassuk azokat a dolgokat, embereket, akiken keresztül az Élet és a Gondviselés elhozhatja nekünk Ajándékait. Ezek az Ajándékok persze nem mindig azok, amikre vágyunk, de utólag rájövünk, hogy néha így sokkal fontosabb kincset ad át a Gondviselés, mint az az ajándék, amire vágytunk. Fontos, hogy hálásak tudjunk lenni a nehezebb helyzetekért is, mert szinte minden esetben azok is Ajándékokat rejtenek számunkra. Bár ezek sok esetben nem külső, hanem Belső Ajándékok, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Valódi külső Ajándékok is megérkezhessenek hozzánk. Keressük meg minden nap, hogy miért tudunk Hálát mondani a Teremtőnek, legyen az bármilyen apróság, és persze fontos, hogy szívünkben valóban át is érezzük a Hálát. Az Élet minden nap ad valamilyen ajándékot, legyünk nyitottak és figyelmesek, hogy megláthassuk őket. A mindennapi ajándékokért érzett Hála pedig folyamatosan táplálja a Boldogságot.
Írásom végére átnyújtottam az összes gömböt, az azonban már a Te feladatod, hogy képzeletben felakaszd őket a karácsonyfádra. S habár a díszes ruhába öltöztetett fenyőfát Vízkeresztkor lebontjuk, a Boldogság Gömbjeinek Energiájához bármikor tudsz kapcsolódni, így azok a hétköznapokban is támogathatnak Téged a belülről fakadó Valódi Boldogság megerősítésében.
Áldott, Békés Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt kívánok!
Tuboly Beatrix – kineziológus
www.lelekvirag.hu
