Nemzetközi Kineziológia Napja Március 19.-én

Magyarországi Kineziológusok Szövetsége megosztotta IASK bejegyzését.

Ebben az évben is lesz és közeleg a Nemzetközi Kineziológia Napja Március 19.-én!

Képletesen megnyithatunk ilyenkor egy ajtót a világ felé vagy akár mi is tehetünk egy lépést kifelé, előadásokkal, szóróanyagokkal, játékokkal vagy amit éppen a kreativitásunk sugall.

A lényeg az, hogy egyre többen tudjanak rólunk, belekóstolhassanak a kineziológia különböző ágának az “ajándékaiba” és megérezzék azt az Erőt, amit a világszintű együttműködés teremt!

Készíts fotót az eseményedről és küld el nekünk, hogy továbbítani tudjuk az IASK honlapjára!

Forrás: Sub Rosa Képességfejlesztő és Stresszkezelési Oktató Központ
International Kinesiology Day 2016 March 19.

Üzenet

Drága Iluska,
nagyon hiányoztok… nem jó visszakerülni a zûrzavarba, ahol semmi sem egyértelmû, de minden akadályokkal teli és nehéz. Egyfolytában fáradtnak érzem magam, aminek nyoma sem volt az elmúlt 5 napban. Valahogy nem találom a helyem. Hiányzik az a szeretet, ami a közösségetekben jelen van, az a hozzáállás, figyelem és azonosság, ami nem engedi meg a Barometria "Elkülönült" szintjére sodródni az embereket, az az õszinteség, amit bátran vállalhatunk, hiszen jutalma az elismerés, a megértés, bármilyen elfogadhatatlannak is tûnik a mesterséges erényekbõl kovácsolt álszent, "hagyományos" világnézetben.

Kicsit úgy érzem magam, mintha egy gyönyörû, hosszú útról hazatérve szállt volna le velem a gép Ferihegy I-en, ami kietlen, sivár, persze ismerõs, de mégis maradtam volna még inkább ott… Hiába van lelkemben az ott töltött napok élménye, mégis fájdalommal húzom magam után a bõröndöt. Az egykedvû útlevélkezelõ csodálkozva nézi könnyes arcom, miközben kérdi: Merre járt? Én válaszolok, hogy a világ egyik legszebb helyén. Látom, hogy nem érti, és kissé szemrehányóan ezt morogja: Nem tûnik túl boldognak, ezért nem kellett volna ekkora utat megtenni. Sírni itthon is lehet.

Ez majdnem igaz. Csak sírás és sírás között hatalmas különbség és rengeteg árnyalat van. Ezt Ti tudjátok a legjobban, akikhez sírni járnak az emberek, mert a lerakott terheiktõl megszabadulva, megkönnyebbülve, a felismerés élményével térhetnek haza. Mennyivel másabb veszteség ez! A jelen és jövõ félelmeinek, fájdalmainak és kishitûségeinek könnyei egészen mások. Fájdalmasan szülik meg magukat a könnycsatornán át, szinte érezni minden millimétert. Honnan ez a fájdalom? Honnan ez a rengeteg, feneketlen mélységbõl származó fájdalom, ami külsõ szemlélõ számára nem indokolt és nem is érthetõ? Néha én magam sem értem. Csak arra tudok gondolni, hogy mégsem ebbõl a 40 évbõl származik…

Hiszem, hogy mire a haladó szintre kerülök, ezt is megértem majd teljes egészében: Remélem, hogy ebben nem akadályoz meg semmi.

Szeretettel gondolok Rátok

Széki Gabriela

 

 

www.subrosa.hu