Gyakran keresnek meg kollégák és tanítványok egyaránt ötletekért, amikor úgy érzik elakadt a szekér, vagy csupán egy kis bátorításra vágynak, mert átmenetileg rosszul alakulnak a dolgaik. Ebben a bejegyzésben végig veszem a kezdők alap félelmeit, amelyeken én is átmentem, és azt is megmutatom, hogy milyen megoldásokat találtam ki rájuk, hogy szembe nézzek velük, és kezelni tudjam őket.
Kategória: Beszámolók
kineziológiai ágak
10 évvel ezel?tt az orvosok nem tudták mi a bajom.
A nappalokat és az éjszakákat medence környéki fájdalom és a hozzá tartozó jelenségek keserítették meg, míg egy ismer?söm unszolására kerültem el egy kineziológushoz, aki nem csak egyéni terápiákat, hanem oktató tanár is volt…. A sors keze, mely most a gyógyuláshoz és sorsfeladatomhoz vezetett.
Ennek a tanár/kineziológus unszolására kezdtem el nála a Touch for Healt tanfolyamot tanulni, melynek a kínai orvostudomány az alapja, sok akupresszúrás pontot, meridián pontot és egyéb más technikákat tanultunk. Egyre mélyült az ismeret anyag, tágra nyílt szemmel és füllel bekerülve ebbe a világba, hallottam az One barin módszerr?l, persze az oktatója ezt is a legjobbnak tartotta….
Ekkor határoztam el, megismerem a különböz? kineziológia ágakat és majd én eldöntöm melyik a jó 
igy a “három az egyben” tanfolyam után az EDU-K tanfolyamot is elvégeztem és ezek megkoronázására a Stress R-t is. E négy ág “összegyúrásából” keletkezett a Szabóandi kineziológia.
nagy segítség, nagy “fegyver” a betegségek, problémák megismerésében és leküzdésében.
Mindenre van megoldás…. Kinenek melyik a jó? ez mindig az egyént?l függ. Javaslatom, hogy mindenki saját Lelkében-szivében érezze a közös rezgést, hívást, hogy megtalálhassa a számára legmegfelel?bb kineziológust és ágazatot. Amikor a jéghegy csúcsában felismerem a problémát, vagy betegséget én magam is megkérdezem bels?mt?l, mivel lehetne a legeredményesebben oldani? Mire vágyom? Persze, ehhez ismerni kell jónéhány segít? terápiát. Igy kedves olvasó, arra bozdítalak, légy nyitott és befogadó. Merj tapasztalni, megismerni, mert ez a bölcsesség mindig jó lesz valamire.
A fejl?dés elengedhetetlen része a megismerés és azon túl a változás. Bármely kineziológiai ágat, bármely gyógyító – segít? eljárást is alkalmazunk, nagyon nagyon fontos, hogy a változtatás igénye bennünk megszólalva kinyíljunk egy szebb, boldogabb életmin?ség felé… Ehhez kívánok segítésget nyújtani saját tapasztalataim és tudom legjavával.
Az els? tanfolyamon az oktatónk azt mondta a cél az lenne, minden családban legyen egy kinezológus! Nos, legyen ez egy cél!
Szabó Andrea Krisztina ETI vizsgával rendelkez? kineziológus
Gondolatok a gyermekvállaláshoz egy kineziológus szemével
A hozzám fordulók problémájának feltárása során mindig eljutunk az önismeret-önbecsülés területéhez. Legyen szó magatartászavarról, akár nagyobb gyermekek tanulási, vagy viselkedési problémájáról, akár feln?ttek életvezetési gondjairól: a szükségszer? lépések megtételében nehezít? tényez? önbecsülésünk csökkent volta és önismeretünk hiányosságai. A pozitív változásokhoz elengedhetetlen az önvizsgálat.
Vannak dolgok, amelyekben természetesnek tartjuk, hogy el?re felkészüljünk, tájékozódjunk, ismereteket szerezzünk (Pl. az egyes vizsgálatok célja és folyamata, a szülés lehetséges testhelyzetei, esetleges komplikációk és azok megoldási módjai…stb.)
Abban, hogy hogyan lehetne “jobb” szül?vé válni, több támpont is van. Ismerkedünk az újszülött, csecsem?, kisgyermek általános fejl?désmenetével: a súlygyarapodás-táplálás, mozgásfejl?dés kérdéseivel. Ezekb?l kell? ismeretekre tehetünk szert. Azonban nehezebben felderíthet?, hogy milyen tényez?k befolyásolják, milyen anyává-apává válunk. Ahhoz, hogy gyermekünk olyan viselkedésmintát sajátítson el, amilyet értékrendünkkel egyez?en tanítani akarunk, magas önértékelés szükséges.
Ha az alábbi felvetések mezsgyéjén haladva mélyítjük az önismeretünket, sok –konfliktus okozta- fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat és a hozzánk közel állókat. Minden ember képes a változásra: ehhez új dolgok megtanulásának szándéka szükséges, amely elvezet egy újfajta tudatossághoz.
Érdemes elgondolkodni arról, hogyan nevel?dtünk mi magunk és a párunk: azaz, milyenek voltak a családon belüli kapcsolatok? Fontos tudnunk, hogy ugyanazokat az elveket szeretnénk követni, vagy épp az ellentettjét akarjuk megvalósítani, mint a hozott mintázatok. Vajon alapvet? elvi kérdésekben mennyire állunk közel egymáshoz, mint szül?pár. Hogyan kezeljük a konfliktusokat? Hogyan vélekedünk-érzünk társunk szüleivel, els?sorban édesanyjával kapcsolatosan?
Virginia Satir családterapeuta szerint: „Az a feladatunk, hogy becsüljük önmagunkat, hogy merjünk kockáztatni, és vállaljuk az új utak keresésének izgalmát.”
Ha a családon belül mindenki teljes érték?nek érzi magát, akkor kiegyensúlyozott, boldog életet élhetünk. Mi magunk, feln?ttek modelljei és tanítói vagyunk gyermekeink önértékelésének, tehát nekünk magunknak is magas önértékelésre kell szert tennünk.
Tanuljunk meg ?szintén bánni az érzéseinkkel: legyünk tudatában annak, hogy mit érzünk, – nem pedig gondolunk egy adott helyzetben. Megkérdezhetjük magunktól, hogy épp e helyzetben „mi hiányzik?”, „mire lenne szükségünk?”. Akkor sikerült a valódi válaszra lelnünk, ha a szükséglet mentes marad a másik ember manipulálásától. Nem szabhatjuk saját jóllétünk feltételéül a másik fél bármilyen cselekedetét, viselkedés-változását.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet mindezt megvalósítani? Els?sorban meg kell ismernünk önmagunkat, és mindazt, amivel találkozunk, ítélkezés-mentesen elfogadni. Csak akkor tudunk változtatni a viselkedésünkön, ha szeretettelien tekintünk magunkra. Magas önértékelés mellett képesek vagyunk az érzéseinkkel összhangban, bizalomteljesen, nyílt, ?szinte kommunikációban megnyilvánulni.
Fontos kiderítenünk, milyen szabályokat követünk, és ezen szabályok alkalmasak-e a számunkra.
A merev, rugalmatlan, esetleg embertelen szabályokkal való szakítás a saját döntési lehet?ségünk. Dönthetünk úgy, hogy a helyzethez ill?, rugalmas szabályokat alkotunk és követünk mostantól.
Különösképp fontos területe a szabálykövetésnek az els? két életév mindennapi helyzeteiben való megnyilvánulásunk. Mit teszünk, ha sír a baba? Hogyan tápláljuk? Mivel tápláljuk? Pelenkaválasztás: eldobható, mosható? Ki fürdetheti? Babakrém, testápoló használata. Testvérkapcsolat alakulása. Az anya táplálkozása (pl. húsmentes). Megannyi kérdés, amiben valamilyen formában meg kell nyilvánulnunk.
Ha a nagyszül?k elgondolásaival szembe kerülünk, konfliktushelyzet teremt?dik. Ez önmagában nem baj, hiszen jó lehet?séget teremt arra, hogy megtanuljuk, gyakoroljuk a különböz?séggel való bánásmódot. Ha önmagamra és a családtagokra is szeretettelien tudok tekinteni, és döntéseimben bízva kompetencia árad bel?lem, akkor azzal a bizalommal tekintek kríziseimre is, hogy sértetlenül kerülök ki bel?lük.
A magas önértékelés olyan adomány, amit a család tápláló ereje alapoz meg. Ám bármely életkor-ban növelhet?, mivel tanult dolog: „…mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni”. (Virginia Satir)
Ebben az önfejleszt? munkában segítségünkre lehet egy-egy kiváló pszichológia könyv, amely gyakorlati útmutatóul szolgál; kommunikációs képzések, ahol elsajátítható pl. az asszertív kommunikációs mód: ezzel az önérvényesítés mellett mások érdekeinek figyelembevételével, er?szakmentesen nyilvánulhatunk meg; pszichodráma önismereti csoportjai; párkapcsolati-, család- és egyéni terápiák, különböz? m?vészet-terápiák, kineziológus…
Fontos, hogy tudjunk, merjünk segítséget kérni és elfogadni.