Függőség minden olyan viszonyulás, amikor valamilyen külső tényezőre (dologra vagy személyre) azért van szüksége valakinek, hogy egésznek, teljesnek és értékesnek érezhesse magát, az életét pedig kiteljesítőnek. Amikor a függő személy függősége „tárgyát” megkapja, magához veszi, akkor az elme pillanatokra, vagy hosszabb időszakokra elhiteti vele, hogy teljes lett tőle, és az élete is az. De amint a „bódulat” elszáll, újra ráébred „élete sivárságára”. Ez a látszólagos visszaesés pedig arra készteti, hogy újra és újra a függőség „tárgyához” nyúljon, ezzel kompenzálandó a hiányérzetet. A visszaesés azért látszólagos, mert nem visszaesik, hanem ugyanott van, ahol volt, csak a függőséget okozó dolog, vagy személy adta élmény átmenetileg az illúzió fátyla mögé rejti az illető valóságát.
A függőség ezer arca – A függetlenség egyetlen forrása részletei…
