|  A gyógyítás a holisztikus szemlélet szerint mindig öngyógyító erők mobilizálását jelenti. Vagyis a páciens aktivitása és felelősségvállalása nélkül nincs az a segítő személy aki csodát tud művelni. A kineziológiai is ilyen holisztikus gyógymód.
Szepes Mária A lélek anatómiája c. könyve szerint : A gyógyulás útja... "Kétségtelen, hogy minden gyógyuláshoz két ember egyforma erőfeszítése szükséges.
Az egyik, aki a műveletet meggyőződése, jóakarata és képességei, tudása összpontosításával véghez viszi, és a másik, a gyógyulni vágyó, aki teljes bizalommal, nyitottsággal a pozitív hatásokat befogadja, képzeletével, hitével felerősíti, élővé teszi magában.
A gyógyulás a befogadás mértéke és mélysége szerint hat.
Aki e hatást nem tudta rögzíteni magában, s lényének érzelmi ellenmérge túl hamar elárasztotta, az is többet kapott általa a legerősebb gyógyszernél.
Döntő változást azonban nem okozott benne, mert hiányzott hozzá háromsíkú (szellemi, érzelmi, fizikai) részvétele, erőfeszítése."
Alábbi tapasztalataim saját fejlődésemből adódtak.
Én is végzek tudatos öngyógyítást az általam ismert technikákkal, de néhány problémámmal megkeresek kollégákat, akik segítenek elhárítani a szubjektív nézőpontomból, vagy a félelmeimből eredő akadályaimat.
Ez a tudatos folyamat 8-10 éve tart és rengeteget fejlődtem. Ugyanakkor vannak témák, amelyeknek teljes megoldásához csak közeledek, közeledek, de még nem értem a végére. Már más szinten jelentkezik, tehát jelzi, hogy jó úton járok, és haladok a tanulásban, de nem szűnt meg teljesen, vagy tud még újat mutatni nekem.
Ez addig tart míg minden a tünet, vagy a helyzet üzenetét meg nem értem, vagy el nem fogadom.
Felelősséget kell vállalni a gyógyulásért, és minden oldás után változik a helyzet, de nem mindig ugyanolyan látványosan. Ez azt tükrözi, hogy a hajlandóság is meg volt bennem a rugalmas változtatáshoz, és az oldás előnyeinek az elfogadásához.
Lehet, hogy valaki ezen mosolyog. "Miért ? Van, aki nem hajlandó elfogadni a változással járó előnyöket?"
Hát számos példát tudnék mesélni arról, hogy tudatunkban észlelt határozott céljaink hogyan hiúsulnak meg a tudatalatti szabotáló programjainktól, vagy félelmeinktől.
Ezért külön oldás van a kineziológiában a hajlandóság akadályainak a feloldására.
Ugyanakkor problémáink egy része sokkal régebbi és sokoldalúbb, mint, hogy egyetlen oldással el tudnánk engedni és ez nem jelenti, hogy nem vagyunk elég ügyesek, vagy nem vállaljuk a felelősséget. Elméletileg egy nap alatt is meg lehet világosodni, de ez még Buddhának sem sikerült.
A hagymának a héjából is először csak a legkülsőt tudjuk lehántani, és nem tudunk rögtön a közepébe harapni. Türelmesnek kell lenni, mert mindennek van értelme tanulásunk szempontjából, és mindennek eljön a maga ideje.
De kitartóan kell tovább haladni célunk felé. Ha feladjuk, sosem érjük el céljainkat. Néha a tanulás része az is, hogy türelmet gyakoroljunk, vagy hogy ne adjuk fel szívünk célját, amikor ellenszélbe kerülünk.
Tehát elnézőnek és elfogadónak kell lennünk önmagunkkal, amikor nem leszünk mindjárt tökéletesek.
Változás nélkül pedig nem megy.
A kineziológia és hasonló oki kezelések nem olyanok, mint egy divatos fájdalomcsillapító, amely elodázza a szembesülést a probléma okával, ami bennünk rejlik. Gyakran ez a szembesülés nehéz és fájdalmas, de valódi megoldás a javulás felé! Eleinte fel kell kötni a fehérneműt, de megéri!!!
Bíztatásnak szántam saját példámat a kétkedőknek és a csüggedőknek. Van, amiért kicsit tovább kell dolgozni, mint egy óra, és ez nem csak a gyógyulásra igaz.
Nem véletlen, hogy az újszülött csecsemő nem tanul meg egy nap alatt járni, számolni stb. Ez egy tanuló folyamat, amit nem lehet siettetni, de kitartóan lehet csinálni, és az ebből nyert sikerélmények alapozzák meg igazán a magunkba vetett bizalmat és az önértékelést.
Jó munkát és kitartást kívánok az önismerethez és öngyógyításhoz!
Kun Eszter
www.csodakutja.hu |
Blog