 A hiperaktivitást az orvosi nómenklatúrában Attention Deficit Hyperaktivity Disorder (ADHD)-nek nevezik, melynek magyar fordítása a figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség. Mit is takar ez a kifejezés valójában?
Dr Stanley Greenspan szerint a hiperaktivitás a modern, hektikus társadalomhoz való alkalmazkodás reakciója.
Reichenberg és Ullmann szerint ADHD-nak a társadalom hajszolt tempója az oka. Olyan mértékű ingeráradatot kapunk, hogy testi és lelki kapacitásunkat meghaladja ezeknek a felvétele. Tehát: a figyelemhiány a szervezet és a tudat utalása arra, hogy kapacitása véges, többet már nem képes befogadni!
Peter Schlotke pszichológus szerint az ADHD tipikus kórtünet, ugyanis olyan világban élünk, amely túlpörög, túlhajszol és ADHD-s felnőtteket és gyermekeket produkál. A gyermekeknek túl kevés idejük van gyermeknek lenni, túl magasak a követelmények, túlhajszoljuk őket, kibillentjük őket a saját tempójukból. Az idegrendszerük viszont nem nőtt fel a kor követelményeihez. Olyan elvárásaink vannak velük szemben, amik nekünk sem jók, ami minket is kiborít, ami ellen mi is harcolunk.
A hiperaktív gyermekre általában ugyanazok a dolgok jellemzőek, mint egy rendkívül tehetséges gyermekre:
keveset alszanak, átlagon felüli szókinccsel rendelkeznek, túl jó az emlékezetük, kérdéseik korukat meghaladják, túlfejlett az igazságérzetük, környezetüktől túlzott precizitást várnak el, viccesek, sokoldalú érdeklődésűek, impulzívak, megnyerőek, intelligensek, kreatívak, szórakoztatóak, spontánok, életrevalóak, vidámak, ha érdekli őket: szorgalmasak, művészi tehetségek, érzékenyek.
De mindezt egészséges személyiséggel /érzelmi intelligenciával/ bár nehezen, de toleráljuk, hiszen az általunk „rossznak” gondolt tulajdonságaikat kompenzálják a számunkra „jó” tulajdonságokkal. (Megjegyzem, nincs jó vagy rossz tulajdonság, csak TULAJDONSÁG van, s azt az én egyéni hozzáállásom minősíti! De ez már megint egy újabb témakört vet fel!)
Sérült személyiséggel /alacsony érzelmi intelligenciával/ az ADHD-s felnőttek és gyermekek nem hajlandóak elfogadni tetteik következményeit, belátni tanulságait és vállalni értük a felelősséget. A problémáikat másba vetítik ki.
Mik az ADHD-s gyermekek tünetei?
Izgatottak, nyugtalanok, felpörgetettek, türelmetlenek, folyton abbahagyják amit elkezdtek, nincs kitartásuk, elmulasztják a lényeget, mindenbe belekeverednek, túl magas fordulatszámon járnak, képtelenek önmaguk irányítására, felelőtlenül és impulzívan reagálnak, gondolataik máshol járnak, esetleg álmodozóak, saját világukban élnek, kényszeresek, zárkózottak, barátságokat képtelenek kötni, nagy- és finommotorikájukban jelentős mozgástöbblet van, (=rendbontás, csúnya írás) ellenállnak a kontrollnak és irányításnak, minden engedelmességnek, makacsok, dacosak, agresszívek, szeszélyesek, hazudoznak, lopnak, lázadnak, mindig a jelen pillanat igényeinek van kiszolgáltatva, az újat, az izgalmasat keresik, képtelenek az alkalmazkodásra, erőszakosak, zavaróak, idegölőek, szélsőségesen egocentrikusak, nagy a feltűnési vágyuk, csak azt csinálják, ami érdekli őket, (főleg lármás, veszélyes dolgok) iskolai érdemjegyeik ritkán tükrözik valódi képességeiket, mindig elégetik az összes energiájukat, anyagcseréjük felgyorsul.
Ezek a világban eluralkodó mindenáron feltűnni vágyás tendenciái. Ma kizárólagosan csak a győztes számít. A hiperaktív gyermekek saját életünk fonákságainak karikatúrái. (rugalmasság = mozgékonyság. Mi nem akarunk-e azonnal mindent? Ez nem az „itt és most” ijesztő karikatúrája? Nem vágyunk mindig valami újra, izgalmasra?)
Ahelyett, hogy gyűlölnénk az ilyen gyermekeket, tükörként kellene használnunk őket és saját életünkben kellene ellenállnunk ezeknek a tendenciáknak. Hiszen:
mi magunk sem gondolunk végig dolgokat, agresszívan viselkedünk,
kitérünk a kihívások elől, nem tartjuk be a szabályokat, egocentrikusak vagyunk, s közben nem szentelünk elég figyelmet magunkra és másokra.
Az ADHD-s gyermekek PROBLÉMAKÖRE:
Megtagadják a problémás társadalmat, nem akarják, hogy felhasználják őket, s így használhatatlanná válnak.
Nem az a kérdés, hogy kit kiáltsunk ki vétkesnek, hanem az, hogy esélyt adjunk a megértésre, a beteggé tevő mintán történő felülemelkedésre. A cél az, hogy a zavar lényegét értsük meg, hogy az abban lekötött energiákat konstruktív irányba tereljük.
Megértéssel, szeretettel, toleranciával, türelemmel, harmonikusan közelítve a gyermekek átveszik ezt a mintát, s ha még eszközt is adunk a kezükbe /SPORT igen fontos szerepe/ energiájuk kiegyenlítéséhez, akkor egy „győztes-győztes” játszma szereplői lehetünk.
Ajánlja ismerőseinek...
|
