|
Hosszú évek óta tartó problémával fordultam a kineziológia módszeréhez: ha sok ember előtt kellett beszélnem (kb. 6-7 ember már soknak számított), remegett, illetve elcsuklott a hangom, és elpirultam. Egyetemi szemináriumokon is csak akkor mondtam el a véleményemet egy-egy témáról, ha felszólítottak, de ez mindig kellemetlen élmény volt. Az új munkahelyemen értekezletek alkalmával rendszeresen kellett fordítanom 10-20 ember előtt,- akikkel mind jó viszonyban vagyok, és akiket kedvelek- ilyenkor enni sem tudtam előtte, és többször rámjött a sírás.
Egy kétnapos értekezlet előtt 2 alkalommal vettem részt kineziológiai
oldáson. Az első alkalom után már tudtam enni értekezlet előtt, a
második alkalom után a kétnapos értekezleten és az azt követő
karácsonyi céges vacsorán gyomorgörcs és hangremegés nélkül tudtam
beszélni a többiek előtt, és annyira felszabadultam, hogy még egy
karaoke számot is énekeltem.
A félelmet egy múltban rögzült érzelem okozta, a kisebbségi érzés,
ami általános iskolában alakult ki nálam, amikor faluról a fővárosba
költöztünk, és az osztálytársaim azt éreztették velem, hogy nem érek
annyit, mint ők, lenéztek. Ugyanez az érzés kerített hatalmába az
értekezleten is a vezetők, a "nagy emberek" előtt. Mostanra sikerült
megértenem, hogy egyenrangú vagyok velük, és elfogadom magamban azt is,
ha hibázok.
(Nóra)
Közzétette: Bencsik Éva kineziológus
Ajánlja ismerőseinek...
|
Beszámolók