KINEZIOLÓGIA

"Az érzelmek - mint például a szerelem - nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs id?, sem tér, sem határok." Paulo Coelho

„…én már gyerekkoromtól fogva munkásember vagyok. Uradalomban dolgoztam napszámba. Tizennyolc éves koromban kivittek a frontra. Ott Galíciában találkoztam apámmal, mivel ?t is kivitték a frontra. Azután elválasztottak egymástól, és elvittek az olasz frontra. Ott harcoltunk. Tüzér voltam. Kilencszáz és tizennyolc októberének elsején visszavonultunk, és november harmadikán vasárnap délután hat órakor Trientél elfogtak. Két kerek hétig nem ettünk, azután pedig nyers lapotyát ettünk, és vérhasba estünk. Jött a tífusz, húsz ember halt meg naponta, de énnekem szerencsém volt a sóskáposztával, amit egy borotváért kaptam egy franciától. Azután Veronába vittek, ahol feljavult a közérzetünk, mivel tíznaponként kaptunk kenyeret. Minden tíz nap után negyedkilót fejenként. Kilencszázhúsz októberében hazaeresztettek. Megérkeztem tizedikén délután két órakor, és huszadikán délben egy órakor bevonultam a román hadseregbe. Ott voltam 1922-ig….”[1]

A fenti részletet apám származási családjáról olvasom édesapám testvérének, Süt? Andrásnak a könyvéb?l. Leteszem, és mosolyogva el?veszem más világba távozott nagyszüleim fényképét. Eszembe jut, hogy talán tízéves lehettem, amikor kötelez? házi olvasmányként el?ször olvastam a regényt és megállapítottam, hogy élvezetesebben is tölthettem volna akkori értékes id?met.

Minden évszaknak megvannak a maga szépségei, melyeket akkor élvezhetünk igazán, ha alkalmazkodunk hozzájuk, ahelyett, hogy arra vágynánk, ami épp nincs – a téli hidegben a nyári melegre és napsütésre, a nyári forróságban a téli hóesésre. Hogyan és miképp tehetünk ezért?

„Nézz mélyen, mélyen a természetbe: mindent jobban meg fogsz érteni." (Einstein)

Einstein fenti szavaival pár hónapja találkoztam csak, de meger?sítették számomra azt, amilyen felfedezésre magam is jutottam jó pár évvel ezel?tt. Szívesen járok ki a természetbe, ücsörgök ott, és csodálom szépségeit. Ekkor az ember elméje kikapcsol, lelke összekapcsolódik a természettel, és ezáltal saját valódi természetével is. Ilyenkor lehet?ség nyílik bels?/fels? vezet?nk számára, hogy kapcsolatba kerüljön velünk, sugallatai révén segítséget adjon éppen aktuális problémáinkban, folyamatainkban. Számomra csodás élmény volt, amikor a természet jelenségeit figyelve el?ször kaptam választ rajtuk keresztül a bennem megfogalmazódott kérdésekre. Sokszor fordult velem el? azóta is, hogy egy-egy bels? folyamatomat a természetben sétálva, annak „üzenetein" keresztül értettem meg.