|
Hosszú évek óta tartó problémával fordultam a kineziológia módszeréhez: ha sok ember elõtt kellett beszélnem (kb. 6-7 ember már soknak számított), remegett, illetve elcsuklott a hangom, és elpirultam. Egyetemi szemináriumokon is csak akkor mondtam el a véleményemet egy-egy témáról, ha felszólítottak, de ez mindig kellemetlen élmény volt. Az új munkahelyemen értekezletek alkalmával rendszeresen kellett fordítanom 10-20 ember elõtt,- akikkel mind jó viszonyban vagyok, és akiket kedvelek- ilyenkor enni sem tudtam elõtte, és többször rámjött a sírás.
Egy kétnapos értekezlet elõtt 2 alkalommal vettem részt kineziológiai
oldáson. Az elsõ alkalom után már tudtam enni értekezlet elõtt, a
második alkalom után a kétnapos értekezleten és az azt követõ
karácsonyi céges vacsorán gyomorgörcs és hangremegés nélkül tudtam
beszélni a többiek elõtt, és annyira felszabadultam, hogy még egy
karaoke számot is énekeltem.
A félelmet egy múltban rögzült érzelem okozta, a kisebbségi érzés,
ami általános iskolában alakult ki nálam, amikor faluról a fõvárosba
költöztünk, és az osztálytársaim azt éreztették velem, hogy nem érek
annyit, mint õk, lenéztek. Ugyanez az érzés kerített hatalmába az
értekezleten is a vezetõk, a "nagy emberek" elõtt. Mostanra sikerült
megértenem, hogy egyenrangú vagyok velük, és elfogadom magamban azt is,
ha hibázok.
(Nóra)
Közzétette: Bencsik Éva kineziológus
|
