Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor megszületett a kisfiam. Alig vártam, hogy haza mehessünk a kórházból, és otthon „igazi” családdá alakulhassunk. Amikor néhány nappal a szülés után, a délel?tti nagyviziten kimondták a varázsszót: holnap hazamehetnek, végtelenül örültem. Majd elgondolkodtam, mit is jelent mindez. Egyedül otthon, … csak ? meg Én… Jééézusom! Honnan tudom majd, mit akar, miért sír, mire van szüksége, éhes-e, fázik-e vagy melege van, ha most evett, miért sír mégis? Délután elmondtam a férjemnek a jó hírt és a félelmeimet is. Megnyugtatott, bátorított, pedig ? is ugyanúgy félt, mint én. Apának lenni sem könnyebb, mint anyának! A férfiakban is ott a kétség, hogy jó apa leszek-e? De mégis bátornak kell lennünk, hiszen mi vagyunk a feln?ttek, és felel?sséget vállaltunk egy babáért, aki t?lünk függ.
Arisztotelész ritka tehetségként értékeli, hogy valaki „
a megfelelõ személyre a megfelelõ mértékben, a megfelelõ idõben, a
megfelelõ célból a megfelelõ módon tud haragudni.”
Az említett idézettel arra szeretnék
rávilágítani, hogy szülõként példamutatással, az érzelmeink,
indulataink megfelelõ kezelésével mi tanítjuk gyermekeinket a helyes
vagy helytelen reagálási módra. Napjainkban a rohanás, a pénzhajszolás
az elsõdleges elfoglaltsága a legtöbb embernek. Mindenki türelmetlen,
ideges, siet valahová.
Mi is az a forradalmian új módszer, amely egyesíti a keleti és a nyugati gyógyítási technika elemeit, amely segít, hogy lelki sebeink néhány óra alatt megszûnjenek fájni, hogy a stressz ne blokkolja kreativitásunkat, hogy szabadon és egyszerre használhassuk mindkét agyféltekénket. Leírja az alkalmazott kineziológiai módszereket és azt, hogy ezek hogyan segítenek abban, hogy ismét egészségesekké váljunk. Mert mi is az egészség? Testi, szellemi és lelki harmónia, amelyhez a könyv olvasásakor mi is eljuthatunk.
