|
Beszámolók
|
10 évvel ezel?tt az orvosok nem tudták mi a bajom.
A nappalokat és az éjszakákat medence környéki fájdalom és a hozzá tartozó jelenségek keserítették meg, míg egy ismer?söm unszolására kerültem el egy kineziológushoz, aki nem csak egyéni terápiákat, hanem oktató tanár is volt.... A sors keze, mely most a gyógyuláshoz és sorsfeladatomhoz vezetett.
Ennek a tanár/kineziológus unszolására kezdtem el nála a Touch for Healt tanfolyamot tanulni, melynek a kínai orvostudomány az alapja, sok akupresszúrás pontot, meridián pontot és egyéb más technikákat tanultunk. Egyre mélyült az ismeret anyag, tágra nyílt szemmel és füllel bekerülve ebbe a világba, hallottam az One barin módszerr?l, persze az oktatója ezt is a legjobbnak tartotta....
Ekkor határoztam el, megismerem a különböz? kineziológia ágakat és majd én eldöntöm melyik a jó  igy a "három az egyben" tanfolyam után az EDU-K tanfolyamot is elvégeztem és ezek megkoronázására a Stress R-t is. E négy ág "összegyúrásából" keletkezett a Szabóandi kineziológia.
nagy segítség, nagy "fegyver" a betegségek, problémák megismerésében és leküzdésében.
Mindenre van megoldás.... Kinenek melyik a jó? ez mindig az egyént?l függ. Javaslatom, hogy mindenki saját Lelkében-szivében érezze a közös rezgést, hívást, hogy megtalálhassa a számára legmegfelel?bb kineziológust és ágazatot. Amikor a jéghegy csúcsában felismerem a problémát, vagy betegséget én magam is megkérdezem bels?mt?l, mivel lehetne a legeredményesebben oldani? Mire vágyom? Persze, ehhez ismerni kell jónéhány segít? terápiát. Igy kedves olvasó, arra bozdítalak, légy nyitott és befogadó. Merj tapasztalni, megismerni, mert ez a bölcsesség mindig jó lesz valamire.
A fejl?dés elengedhetetlen része a megismerés és azon túl a változás. Bármely kineziológiai ágat, bármely gyógyító - segít? eljárást is alkalmazunk, nagyon nagyon fontos, hogy a változtatás igénye bennünk megszólalva kinyíljunk egy szebb, boldogabb életmin?ség felé... Ehhez kívánok segítésget nyújtani saját tapasztalataim és tudom legjavával.
Az els? tanfolyamon az oktatónk azt mondta a cél az lenne, minden családban legyen egy kinezológus! Nos, legyen ez egy cél!
Szabó Andrea Krisztina ETI vizsgával rendelkez? kineziológus
www.belsogyermek.hu
|
|
|
Gondolatok a gyermekvállaláshoz egy kineziológus szemével |
|
A hozzám fordulók problémájának feltárása során mindig eljutunk az önismeret-önbecsülés területéhez. Legyen szó magatartászavarról, akár nagyobb gyermekek tanulási, vagy viselkedési problémájáról, akár feln?ttek életvezetési gondjairól: a szükségszer? lépések megtételében nehezít? tényez? önbecsülésünk csökkent volta és önismeretünk hiányosságai. A pozitív változásokhoz elengedhetetlen az önvizsgálat.
Vannak dolgok, amelyekben természetesnek tartjuk, hogy el?re felkészüljünk, tájékozódjunk, ismereteket szerezzünk (Pl. az egyes vizsgálatok célja és folyamata, a szülés lehetséges testhelyzetei, esetleges komplikációk és azok megoldási módjai...stb.)
Abban, hogy hogyan lehetne "jobb" szül?vé válni, több támpont is van. Ismerkedünk az újszülött, csecsem?, kisgyermek általános fejl?désmenetével: a súlygyarapodás-táplálás, mozgásfejl?dés kérdéseivel. Ezekb?l kell? ismeretekre tehetünk szert. Azonban nehezebben felderíthet?, hogy milyen tényez?k befolyásolják, milyen anyává-apává válunk. Ahhoz, hogy gyermekünk olyan viselkedésmintát sajátítson el, amilyet értékrendünkkel egyez?en tanítani akarunk, magas önértékelés szükséges.
Ha az alábbi felvetések mezsgyéjén haladva mélyítjük az önismeretünket, sok –konfliktus okozta- fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat és a hozzánk közel állókat. Minden ember képes a változásra: ehhez új dolgok megtanulásának szándéka szükséges, amely elvezet egy újfajta tudatossághoz.
Érdemes elgondolkodni arról, hogyan nevel?dtünk mi magunk és a párunk: azaz, milyenek voltak a családon belüli kapcsolatok? Fontos tudnunk, hogy ugyanazokat az elveket szeretnénk követni, vagy épp az ellentettjét akarjuk megvalósítani, mint a hozott mintázatok. Vajon alapvet? elvi kérdésekben mennyire állunk közel egymáshoz, mint szül?pár. Hogyan kezeljük a konfliktusokat? Hogyan vélekedünk-érzünk társunk szüleivel, els?sorban édesanyjával kapcsolatosan?
Virginia Satir családterapeuta szerint: „Az a feladatunk, hogy becsüljük önmagunkat, hogy merjünk kockáztatni, és vállaljuk az új utak keresésének izgalmát.”
Ha a családon belül mindenki teljes érték?nek érzi magát, akkor kiegyensúlyozott, boldog életet élhetünk. Mi magunk, feln?ttek modelljei és tanítói vagyunk gyermekeink önértékelésének, tehát nekünk magunknak is magas önértékelésre kell szert tennünk.
Tanuljunk meg ?szintén bánni az érzéseinkkel: legyünk tudatában annak, hogy mit érzünk, – nem pedig gondolunk egy adott helyzetben. Megkérdezhetjük magunktól, hogy épp e helyzetben „mi hiányzik?”, „mire lenne szükségünk?”. Akkor sikerült a valódi válaszra lelnünk, ha a szükséglet mentes marad a másik ember manipulálásától. Nem szabhatjuk saját jóllétünk feltételéül a másik fél bármilyen cselekedetét, viselkedés-változását.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet mindezt megvalósítani? Els?sorban meg kell ismernünk önmagunkat, és mindazt, amivel találkozunk, ítélkezés-mentesen elfogadni. Csak akkor tudunk változtatni a viselkedésünkön, ha szeretettelien tekintünk magunkra. Magas önértékelés mellett képesek vagyunk az érzéseinkkel összhangban, bizalomteljesen, nyílt, ?szinte kommunikációban megnyilvánulni.
Fontos kiderítenünk, milyen szabályokat követünk, és ezen szabályok alkalmasak-e a számunkra.
A merev, rugalmatlan, esetleg embertelen szabályokkal való szakítás a saját döntési lehet?ségünk. Dönthetünk úgy, hogy a helyzethez ill?, rugalmas szabályokat alkotunk és követünk mostantól.
Különösképp fontos területe a szabálykövetésnek az els? két életév mindennapi helyzeteiben való megnyilvánulásunk. Mit teszünk, ha sír a baba? Hogyan tápláljuk? Mivel tápláljuk? Pelenkaválasztás: eldobható, mosható? Ki fürdetheti? Babakrém, testápoló használata. Testvérkapcsolat alakulása. Az anya táplálkozása (pl. húsmentes). Megannyi kérdés, amiben valamilyen formában meg kell nyilvánulnunk.
Ha a nagyszül?k elgondolásaival szembe kerülünk, konfliktushelyzet teremt?dik. Ez önmagában nem baj, hiszen jó lehet?séget teremt arra, hogy megtanuljuk, gyakoroljuk a különböz?séggel való bánásmódot. Ha önmagamra és a családtagokra is szeretettelien tudok tekinteni, és döntéseimben bízva kompetencia árad bel?lem, akkor azzal a bizalommal tekintek kríziseimre is, hogy sértetlenül kerülök ki bel?lük.
A magas önértékelés olyan adomány, amit a család tápláló ereje alapoz meg. Ám bármely életkor-ban növelhet?, mivel tanult dolog: „…mindig van rá remény, hogy életünk megváltozzon, mert mindig képesek vagyunk új dolgokat tanulni”. (Virginia Satir)
Ebben az önfejleszt? munkában segítségünkre lehet egy-egy kiváló pszichológia könyv, amely gyakorlati útmutatóul szolgál; kommunikációs képzések, ahol elsajátítható pl. az asszertív kommunikációs mód: ezzel az önérvényesítés mellett mások érdekeinek figyelembevételével, er?szakmentesen nyilvánulhatunk meg; pszichodráma önismereti csoportjai; párkapcsolati-, család- és egyéni terápiák, különböz? m?vészet-terápiák, kineziológus…
Fontos, hogy tudjunk, merjünk segítséget kérni és elfogadni.
kepesseg.com
|
|
Újra könnyű lábakon... www.sasagi.hu |
|
Mindannyian céllal , küldetéssel ,életfeladattal születtünk a világra.
Életünk összes eseménye megfelel annak az életfeladatnak,
melyet szabadon választottunk. Ezt a feladatot,kihívást születési dátumunk árulja el.
Lássunk pár példát a praxisomból az életfeladat tükrében :
D.V. 32 éves reklámgrafikus
egy tündéri 1 éves kislány, Liza anyukája 34/7 Diadalszekér
A változás elfogadása
Amiért felkeresett :
Vanda achilles ínja feszül,esténként bedagad.
Fél éve küzd vele ,fél a lábára állni,mert fél,hogy fájni fog.
Feltárt esemény : A tesztelés során rábukkantunk egy eseményre Vanda egy éves korából.
A rácsos ágyban felállva üvöltött , hogy tegyék tisztába,de nem jött senki.
Ahogy lábujjhegyen állt, achilles ínja megfeszült, ez megmaradt a sejtszint? testi
memóriában. A test emlékszik.
Tudatában pedig lejátszódott ,hogy nem bízhat a világban,mert nem segít.
Csak magára támaszkodhat ,ha valamit is el akar érni az életében.
Jelen :
Továbbá megtaláltuk a párhuzamot a jelennel.
Egy éves kislányát a hátán hordja,úton –útfélen belékötnek,
hogy így nem lehet vinni egy pici babát.
Nem tartják megbízható,felel?sségteljes anyának.
Vanda a sarkára áll és dacol. Haragszik az egész világra.
Elmondása szerint még a gyermek játszóházban sem kér segítséget,hogy a hátára adják Lizát,
pedig egyedül képtelen ezt megtenni.
Liza most egy éves ,ezért most jött fel az élmény a sejtmemóriából.
Feloldás :
Vanda megértette,hogy az akkori esemény indította el ?t a bizalmatlanság és dac felé.
Vandán testi szinten átment a felismerés ,hogy mit is jelent az achilles ín szimbóluma.
Achilles ín: Ahogy a mondából tudjuk, az egyetlen sebezhet? pont,ahol Achilles megölhet?.
Tehát védeni kell küzdelem árán is.
Vanda életfeladata a bizalom és bizalmatlanság témakörér?l szól.
Amit érzett a múltkori oldás óta
Az oldás után végérvényesen elmúlt a lábdagadás és feszülés ,
az addig mindennapos fájdalom elillant.
|
|
|
Őseim könnyű álmot ígérnek |
|
 „…én már gyerekkoromtól fogva munkásember vagyok. Uradalomban dolgoztam napszámba. Tizennyolc éves koromban kivittek a frontra. Ott Galíciában találkoztam apámmal, mivel ?t is kivitték a frontra. Azután elválasztottak egymástól, és elvittek az olasz frontra. Ott harcoltunk. Tüzér voltam. Kilencszáz és tizennyolc októberének elsején visszavonultunk, és november harmadikán vasárnap délután hat órakor Trientél elfogtak. Két kerek hétig nem ettünk, azután pedig nyers lapotyát ettünk, és vérhasba estünk. Jött a tífusz, húsz ember halt meg naponta, de énnekem szerencsém volt a sóskáposztával, amit egy borotváért kaptam egy franciától. Azután Veronába vittek, ahol feljavult a közérzetünk, mivel tíznaponként kaptunk kenyeret. Minden tíz nap után negyedkilót fejenként. Kilencszázhúsz októberében hazaeresztettek. Megérkeztem tizedikén délután két órakor, és huszadikán délben egy órakor bevonultam a román hadseregbe. Ott voltam 1922-ig….”[1]
A fenti részletet apám származási családjáról olvasom édesapám testvérének, Süt? Andrásnak a könyvéb?l. Leteszem, és mosolyogva el?veszem más világba távozott nagyszüleim fényképét. Eszembe jut, hogy talán tízéves lehettem, amikor kötelez? házi olvasmányként el?ször olvastam a regényt és megállapítottam, hogy élvezetesebben is tölthettem volna akkori értékes id?met.
|
|
Bővebben...
|
|
Családi kötelékek, gondolatok biciklizés közben |
|
Hogyan születtél? Hagyományos módon, császármetszéssel, esetleg lábbal, vagy a fenekedet mutattad elõször a világnak?
Meddig szoptatott édesanyád? Egy hónapig, háromig, netán egy évig?
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>
|
|
1. oldal / 3 |
|
