Peter Schlotke pszichológus szerint az ADHD tipikus kórtünet, ugyanis olyan világban élünk, amely túlpörög, túlhajszol és ADHD-s felnõtteket és gyermekeket produkál. A gyermekeknek túl kevés idejük van gyermeknek lenni, túl magasak a követelmények, túlhajszoljuk õket, kibillentjük õket a saját tempójukból. Az idegrendszerük viszont nem nõtt fel a kor követelményeihez. Olyan elvárásaink vannak velük szemben, amik nekünk sem jók, ami minket is kiborít, ami ellen mi is harcolunk.
A hiperaktív gyermekre általában ugyanazok a dolgok jellemzõek, mint egy rendkívül tehetséges gyermekre:
keveset alszanak, átlagon felüli szókinccsel rendelkeznek, túl jó az emlékezetük, kérdéseik korukat meghaladják, túlfejlett az igazságérzetük, környezetüktõl túlzott precizitást várnak el, viccesek, sokoldalú érdeklõdésûek, impulzívak, megnyerõek, intelligensek, kreatívak, szórakoztatóak, spontánok, életrevalóak, vidámak, ha érdekli õket: szorgalmasak, mûvészi tehetségek, érzékenyek.
De mindezt egészséges személyiséggel /érzelmi intelligenciával/ bár nehezen, de toleráljuk, hiszen az általunk „rossznak” gondolt tulajdonságaikat kompenzálják a számunkra „jó” tulajdonságokkal. (Megjegyzem, nincs jó vagy rossz tulajdonság, csak TULAJDONSÁG van, s azt az én egyéni hozzáállásom minõsíti! De ez már megint egy újabb témakört vet fel!)
Sérült személyiséggel /alacsony érzelmi intelligenciával/ az ADHD-s felnõttek és gyermekek nem hajlandóak elfogadni tetteik következményeit, belátni tanulságait és vállalni értük a felelõsséget. A problémáikat másba vetítik ki.
Mik az ADHD-s gyermekek tünetei?
Izgatottak, nyugtalanok, felpörgetettek, türelmetlenek, folyton abbahagyják amit elkezdtek, nincs kitartásuk, elmulasztják a lényeget, mindenbe belekeverednek, túl magas fordulatszámon járnak, képtelenek önmaguk irányítására, felelõtlenül és impulzívan reagálnak, gondolataik máshol járnak, esetleg álmodozóak, saját világukban élnek, kényszeresek, zárkózottak, barátságokat képtelenek kötni, nagy- és finommotorikájukban jelentõs mozgástöbblet van, (=rendbontás, csúnya írás) ellenállnak a kontrollnak és irányításnak, minden engedelmességnek, makacsok, dacosak, agresszívek, szeszélyesek, hazudoznak, lopnak, lázadnak, mindig a jelen pillanat igényeinek van kiszolgáltatva, az újat, az izgalmasat keresik, képtelenek az alkalmazkodásra, erõszakosak, zavaróak, idegölõek, szélsõségesen egocentrikusak, nagy a feltûnési vágyuk, csak azt csinálják, ami érdekli õket, (fõleg lármás, veszélyes dolgok) iskolai érdemjegyeik ritkán tükrözik valódi képességeiket, mindig elégetik az összes energiájukat, anyagcseréjük felgyorsul.
Ezek a világban eluralkodó mindenáron feltûnni vágyás tendenciái. Ma kizárólagosan csak a gyõztes számít. A hiperaktív gyermekek saját életünk fonákságainak karikatúrái. (rugalmasság = mozgékonyság. Mi nem akarunk-e azonnal mindent? Ez nem az „itt és most” ijesztõ karikatúrája? Nem vágyunk mindig valami újra, izgalmasra?)
Ahelyett, hogy gyûlölnénk az ilyen gyermekeket, tükörként kellene használnunk õket és saját életünkben kellene ellenállnunk ezeknek a tendenciáknak. Hiszen:
mi magunk sem gondolunk végig dolgokat, agresszívan viselkedünk,
kitérünk a kihívások elõl, nem tartjuk be a szabályokat, egocentrikusak vagyunk, s közben nem szentelünk elég figyelmet magunkra és másokra.
Az ADHD-s gyermekek PROBLÉMAKÖRE:
Megtagadják a problémás társadalmat, nem akarják, hogy felhasználják õket, s így használhatatlanná válnak.
Nem az a kérdés, hogy kit kiáltsunk ki vétkesnek, hanem az, hogy esélyt adjunk a megértésre, a beteggé tevõ mintán történõ felülemelkedésre. A cél az, hogy a zavar lényegét értsük meg, hogy az abban lekötött energiákat konstruktív irányba tereljük.
Megértéssel, szeretettel, toleranciával, türelemmel, harmonikusan közelítve a gyermekek átveszik ezt a mintát, s ha még eszközt is adunk a kezükbe /SPORT igen fontos szerepe/ energiájuk kiegyenlítéséhez, akkor egy „gyõztes-gyõztes” játszma szereplõi lehetünk.
A hiperaktivitást az orvosi nómenklatúrában Attention Deficit Hyperaktivity Disorder (ADHD)-nek nevezik, melynek magyar fordítása a figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség.