LEAP – A különbözõ agyi területek és pályák integrálását szolgáló módszer
Dr. Charles Krebs tengerkutató biológusként kezdte tudományos pályafutását. A ’80-as évek végén dolgozta ki módszerét, miután egy búvárbaleset következtében lebénult, és saját gyógyulása érdekében agykutatással kezdett foglalkozni. A módszer segítségével újra megtanult járni és mozogni. Ma az agykutatás és a kineziológia nemzetközileg elismert professzora, számos könyv és publikáció szerzõje.
Módszere – a LEAP – azoknak az agyi struktúráknak és pályáknak az integrációjára irányul, melyek blokkolódása különbözõ részképesség-zavarokhoz vezet. E problémák megszüntetése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gondolkodás és az információfeldolgozás zavartalan legyen.
A módszer célja:
• A részképesség-zavarok megszüntetése.
• Az olvasás- , az írás- , és a számolásbeli képességek jelentõs javulása.
• A tanulás, a gondolkodás és a koncentráció fejlesztése.
• Az egyéni képességek 100%-os kihasználása.
• 100%-os agyintegráció.
• Testi-lelki jó közérzet.
• A mozgáskoordináció javítása.
• A látómezõ és az észlelés kiterjesztése.
• Az agyi képességek jelentõs javulása.
• Az olvasás- , az írás- , és a számolásbeli képességek jelentõs javulása.
• A tanulás, a gondolkodás és a koncentráció fejlesztése.
• Az egyéni képességek 100%-os kihasználása.
• 100%-os agyintegráció.
• Testi-lelki jó közérzet.
• A mozgáskoordináció javítása.
• A látómezõ és az észlelés kiterjesztése.
• Az agyi képességek jelentõs javulása.
A módszer 3 részbõl tevõdik össze:
1.) Információgyûjtés.
2.) Az általános agyi struktúrák kiegyensúlyozása.
3.) A specifikus agyi struktúrák kiegyensúlyozása.
Mely esetekben alkalmazható a LEAP?
Gyermekeknél és fiataloknál:
Gyermekeknél és fiataloknál:
• tanulási zavarok,
• helyesírási problémák,
• olvasási és szövegértési zavarok,
• számolási nehézségek,
• a figyelemkoncentráció zavara,
• pszichoszomatikus tünetek ( émelygés, feszültség stb. ),
• különbözõ nem diagnosztizálható „betegségek”,
• érzelmi zavarok ( kedvetlenség, frusztráltság ),
• vizsgadrukk, dolgozatírástól való félelem,
• motiváltság hiánya esetén.
• helyesírási problémák,
• olvasási és szövegértési zavarok,
• számolási nehézségek,
• a figyelemkoncentráció zavara,
• pszichoszomatikus tünetek ( émelygés, feszültség stb. ),
• különbözõ nem diagnosztizálható „betegségek”,
• érzelmi zavarok ( kedvetlenség, frusztráltság ),
• vizsgadrukk, dolgozatírástól való félelem,
• motiváltság hiánya esetén.
Felnõtteknél:
• lelkileg különösen megterhelõ munkavégzés ( vezetõ pozíció, vállalkozás ) esetén,
• a hatékonyság fokozása céljából,
• átképzés, felnõttkori tanulás (idegen nyelv, számítástechnika, új szakma tanulása),
• erõteljes munkahelyi és magánéleti stressz,
• a motiváltság hiánya (Burn-out-szindróma, kiégés),
• gyakori indokolatlan megbetegedés,
• olvasási, helyesírási, tanulási nehézségek,
• pszichoszomatikus megbetegedések ( szívproblémák, rosszullétek, hányinger ),
• érzelmi problémák (egzisztenciális félelem, depresszió, frusztráltság ) esetén.
• a hatékonyság fokozása céljából,
• átképzés, felnõttkori tanulás (idegen nyelv, számítástechnika, új szakma tanulása),
• erõteljes munkahelyi és magánéleti stressz,
• a motiváltság hiánya (Burn-out-szindróma, kiégés),
• gyakori indokolatlan megbetegedés,
• olvasási, helyesírási, tanulási nehézségek,
• pszichoszomatikus megbetegedések ( szívproblémák, rosszullétek, hányinger ),
• érzelmi problémák (egzisztenciális félelem, depresszió, frusztráltság ) esetén.