Tapasztalataim
A szüleim fiút szerettek volna; az életemre egy krónikus betegség is rányomja a bélyegét: elmúltam 30 éves s itt álltam leszázalékolva, szépséghibás arccal, tele gátlásokkal s félelmekkel, csekély önbizalommal.
Az emberektõl elszigetelõdtem, magányosan, semleges nemû lényként léteztem.
Mire az oldásokra sor került volna, már túl voltam egy pszichoterápián és egy családfelállításon. Ezek is sokat segítettek, de úgy éreztem, valami még hiányzik…
Eddig 3 oldás történt.
Úgy látom a pszichoterápia már kellõen „elõkészítette a terepet az oldásokhoz”: akkor mentem kineziológushoz (Flórához), amikor már belül is készen álltam az oldásra.
Az oldások hatását magamban érzem: egyre inkább harmóniába kerülök magammal, napról napra jobban érzem magam a bõrömben.
Úgy érzem, a múlt sebei most végleg begyógyulnak és immár szabadon átléphetek egy derûs, gyümölcsözõ életformába, melyben örömmel élem meg nõiségemet is.
J.