A gyógyítás a holisztikus szemlélet szerint mindig öngyógyító erõk mobilizálását jelenti. Vagyis a páciens aktivitása és felelõsségvállalása nélkül nincs az a segítõ személy aki csodát tud mûvelni. A kineziológiai is ilyen holisztikus gyógymód.
Szepes Mária A lélek anatómiája c. könyve szerint : A gyógyulás útja…
“Kétségtelen, hogy minden gyógyuláshoz két ember egyforma erõfeszítése szükséges.
Az egyik, aki a mûveletet meggyõzõdése, jóakarata és képességei, tudása összpontosításával véghez viszi, és a másik, a gyógyulni vágyó, aki teljes bizalommal, nyitottsággal a pozitív hatásokat befogadja, képzeletével, hitével felerõsíti, élõvé teszi magában.
A gyógyulás a befogadás mértéke és mélysége szerint hat.
Aki e hatást nem tudta rögzíteni magában, s lényének érzelmi ellenmérge túl hamar elárasztotta, az is többet kapott általa a legerõsebb gyógyszernél.
Döntõ változást azonban nem okozott benne, mert hiányzott hozzá háromsíkú (szellemi, érzelmi, fizikai) részvétele, erõfeszítése.”
Alábbi tapasztalataim saját fejlõdésembõl adódtak.
Én is végzek tudatos öngyógyítást az általam ismert technikákkal, de néhány problémámmal megkeresek kollégákat, akik segítenek elhárítani a szubjektív nézõpontomból, vagy a félelmeimbõl eredõ akadályaimat.
Ez a tudatos folyamat 8-10 éve tart és rengeteget fejlõdtem. Ugyanakkor vannak témák, amelyeknek teljes megoldásához csak közeledek, közeledek, de még nem értem a végére. Már más szinten jelentkezik, tehát jelzi, hogy jó úton járok, és haladok a tanulásban, de nem szûnt meg teljesen, vagy tud még újat mutatni nekem.
Ez addig tart míg minden a tünet, vagy a helyzet üzenetét meg nem értem, vagy el nem fogadom.
Felelõsséget kell vállalni a gyógyulásért, és minden oldás után változik a helyzet, de nem mindig ugyanolyan látványosan. Ez azt tükrözi, hogy a hajlandóság is meg volt bennem a rugalmas változtatáshoz, és az oldás elõnyeinek az elfogadásához.
Lehet, hogy valaki ezen mosolyog. “Miért ? Van, aki nem hajlandó elfogadni a változással járó elõnyöket?”
Hát számos példát tudnék mesélni arról, hogy tudatunkban észlelt határozott céljaink hogyan hiúsulnak meg a tudatalatti szabotáló programjainktól, vagy félelmeinktõl.
Ezért külön oldás van a kineziológiában a hajlandóság akadályainak a feloldására.
Ugyanakkor problémáink egy része sokkal régebbi és sokoldalúbb, mint, hogy egyetlen oldással el tudnánk engedni és ez nem jelenti, hogy nem vagyunk elég ügyesek, vagy nem vállaljuk a felelõsséget. Elméletileg egy nap alatt is meg lehet világosodni, de ez még Buddhának sem sikerült.
A hagymának a héjából is elõször csak a legkülsõt tudjuk lehántani, és nem tudunk rögtön a közepébe harapni. Türelmesnek kell lenni, mert mindennek van értelme tanulásunk szempontjából, és mindennek eljön a maga ideje.
De kitartóan kell tovább haladni célunk felé. Ha feladjuk, sosem érjük el céljainkat. Néha a tanulás része az is, hogy türelmet gyakoroljunk, vagy hogy ne adjuk fel szívünk célját, amikor ellenszélbe kerülünk.
Tehát elnézõnek és elfogadónak kell lennünk önmagunkkal, amikor nem leszünk mindjárt tökéletesek.
Változás nélkül pedig nem megy.
A kineziológia és hasonló oki kezelések nem olyanok, mint egy divatos fájdalomcsillapító, amely elodázza a szembesülést a probléma okával, ami bennünk rejlik. Gyakran ez a szembesülés nehéz és fájdalmas, de valódi megoldás a javulás felé! Eleinte fel kell kötni a fehérnemût, de megéri!!!
Bíztatásnak szántam saját példámat a kétkedõknek és a csüggedõknek. Van, amiért kicsit tovább kell dolgozni, mint egy óra, és ez nem csak a gyógyulásra igaz.
Nem véletlen, hogy az újszülött csecsemõ nem tanul meg egy nap alatt járni, számolni stb. Ez egy tanuló folyamat, amit nem lehet siettetni, de kitartóan lehet csinálni, és az ebbõl nyert sikerélmények alapozzák meg igazán a magunkba vetett bizalmat és az önértékelést.
Jó munkát és kitartást kívánok az önismerethez és öngyógyításhoz!
Kun Eszter
www.csodakutja.hu
