can you buy cialis at walmart buy cialis canada – millpharmacy.com cheap cialis here
A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.” (John Rosemond gyermekpszichológus)
– Kamaszaink idõnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint mi, felnõttek. Nem akadályozhatjuk meg Õket abban, hogy rossz döntést hozzanak. („Nem veheted el senkitõl a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni!”) Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülõként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy az elvárás a szülõtõl, vagy önmagától volt irreális?
– Sajnos van szülõ, aki olyan „tevékenységet” erõltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. Hagyjuk Õket választani! Lehessen saját érdeklõdésük, tanulhassanak olyasmit, amit Õk akarnak, amit Õk maguk választanak. Nem kényszeríthetjük arra Õket, hogy a mi vágyainkat, álmainkat valósítsák meg. Így valóságos csõdtömeggé válhatnak. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítõ. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!
– Az etikai normák, amikre kiskorukban tanítjuk fiainkat – lányainkat, kamaszként átléphetõ határoknak tekinthetik. Ez bizony sokszor nagyon mélyen érintheti a családokat. Idõnként tudatosan „lázadásból” teszik, máskor pedig azért, mert saját „erkölcsi” rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tõlük. Itt valósíthatjuk meg azt, hogy: helytelenre, helyesen reagálunk! Lehetõséget kell kapniuk az újrakezdésre, a „tiszta lapra”. Szülõként tudnunk kell megbocsátanunk. Persze ez általában nagyon nehéz, de ne felejtsük el, annál rosszabbat nem tehetünk az életben, mint hogy lemondunk valakirõl.
– Nem minden rajtunk, szülõkön múlik, tehát nem kell a „– Mit rontottam el?” mondaton töprengeni. Nem állhatunk egésznap gyermekünk feje felett, nem foghatjuk a kezét. Az általuk elkövetett hibákért nekik kell a felelõsséget vállalniuk, ha magunkat hibáztatjuk, átvesszük tõlük a felelõsséget. (Általában azok a szülõk hibáztatják magukat, akik rájöttek, hogy a nevelés során súlyos hibákat követtek el.)
– Gyermekeinknek nincs szükségük kioktatásra, bízhatunk abban, hogy önmaguktól is le tudják vonni a tanulságot és elég büntetés nekik maga az esemény, a következmény. Ne oldjuk meg helyettük a problémát. Nem mentesíthetjük Õket a tetteik következményeitõl, hiszen ha nem tapasztalják meg azokat, nem tudják levonni a tanulságot.
– Fontos a feltétel nélküli szeretet! Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek. Biztosítsuk Õket szeretetünkrõl, ezáltal támogatjuk Õket, így erõt meríthetnek ahhoz, hogy meg tudják oldani problémáikat, helyre tudják hozni hibáikat. Hallgassuk meg Õket együttérzéssel, odafigyeléssel és nyújtsunk nekik támogatást. Nyújtsunk nekik segítséget ahhoz, hogy mérlegelve végig tudják gondolni a helyzetet. Több alternatívát kínálva, együtt végiggondolva a lehetséges következményeket, segíthetünk nekik, hogy hatékonyabban megtanuljanak felelõsségteljes döntést hozni.
– Kamaszaink idõnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint mi, felnõttek. Nem akadályozhatjuk meg Õket abban, hogy rossz döntést hozzanak. („Nem veheted el senkitõl a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni!”) Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülõként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy az elvárás a szülõtõl, vagy önmagától volt irreális?
– Sajnos van szülõ, aki olyan „tevékenységet” erõltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. Hagyjuk Õket választani! Lehessen saját érdeklõdésük, tanulhassanak olyasmit, amit Õk akarnak, amit Õk maguk választanak. Nem kényszeríthetjük arra Õket, hogy a mi vágyainkat, álmainkat valósítsák meg. Így valóságos csõdtömeggé válhatnak. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítõ. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!
– Az etikai normák, amikre kiskorukban tanítjuk fiainkat – lányainkat, kamaszként átléphetõ határoknak tekinthetik. Ez bizony sokszor nagyon mélyen érintheti a családokat. Idõnként tudatosan „lázadásból” teszik, máskor pedig azért, mert saját „erkölcsi” rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tõlük. Itt valósíthatjuk meg azt, hogy: helytelenre, helyesen reagálunk! Lehetõséget kell kapniuk az újrakezdésre, a „tiszta lapra”. Szülõként tudnunk kell megbocsátanunk. Persze ez általában nagyon nehéz, de ne felejtsük el, annál rosszabbat nem tehetünk az életben, mint hogy lemondunk valakirõl.
– Nem minden rajtunk, szülõkön múlik, tehát nem kell a „– Mit rontottam el?” mondaton töprengeni. Nem állhatunk egésznap gyermekünk feje felett, nem foghatjuk a kezét. Az általuk elkövetett hibákért nekik kell a felelõsséget vállalniuk, ha magunkat hibáztatjuk, átvesszük tõlük a felelõsséget. (Általában azok a szülõk hibáztatják magukat, akik rájöttek, hogy a nevelés során súlyos hibákat követtek el.)
– Gyermekeinknek nincs szükségük kioktatásra, bízhatunk abban, hogy önmaguktól is le tudják vonni a tanulságot és elég büntetés nekik maga az esemény, a következmény. Ne oldjuk meg helyettük a problémát. Nem mentesíthetjük Õket a tetteik következményeitõl, hiszen ha nem tapasztalják meg azokat, nem tudják levonni a tanulságot.
– Fontos a feltétel nélküli szeretet! Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek. Biztosítsuk Õket szeretetünkrõl, ezáltal támogatjuk Õket, így erõt meríthetnek ahhoz, hogy meg tudják oldani problémáikat, helyre tudják hozni hibáikat. Hallgassuk meg Õket együttérzéssel, odafigyeléssel és nyújtsunk nekik támogatást. Nyújtsunk nekik segítséget ahhoz, hogy mérlegelve végig tudják gondolni a helyzetet. Több alternatívát kínálva, együtt végiggondolva a lehetséges következményeket, segíthetünk nekik, hogy hatékonyabban megtanuljanak felelõsségteljes döntést hozni.
Aranyosi Éva
kineziológus
Rendelõ: KATI-VITAL Egészségszalon
1042 Budapest, József Attila utca 32-34.
Bejelentkezés: 06 30 637 2022
E-mail: kineziologia@invitel.hu
A kamaszok szülei sosem voltak olyan tanácstalanok, mint napjainkban. Kamaszaink életére mi, szülõk vagyunk a legnagyobb hatással, irányító szerepünket csak akkor veszítjük el, ha kivonjuk magunkat a nevelésükbõl. Ekkor a tinik életében az irányító szerepet egy kortárs „banda” veheti át, valószínûleg nem a szó jó értelmében.
A nagyszülõk is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Õ korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy „bezzeg az én idõmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba). 
Testük változása félelemmel, aggodalommal tölti el Õket: vajon hogy fog majd kinézni, milyen lesz a hangja, a külseje, az alakja, magassága? A szembetûnõ testi változásokkal egyidõben, óriási intellektuális fejlõdés is végbemegy bennük. Megváltozik gondolkodásmódjuk, kisgyermekként csak konkrét cselekvésekre és eseményekre koncentráltak, kamaszként már elvont fogalmakon kezdenek töprengeni (igazság, becsületesség, hûség). El tudják képzelni, milyen lenne, ha az események másképp alakultak volna.
Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy döntéseiknek következményei vannak. Döntési helyzetekben kínáljunk fel nekik több alternatívát és hagyjuk Õket saját választásuk következményeibõl tanulni. Akkor segítsünk nekik, ha kérik, és ne felejtsük, hogy nincs szükségük kioktatásra. Beszéljük meg velük problémáikat, biztosítsuk Õket arról, hogy mellettük állunk és számíthatnak ránk, amikor szükségét érzik.